1 Dávidé.2 Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!6 Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.

1 Salmo di Davide. Benedetto sia l’Eterno, la mia ròcca, che ammaestra le mie mani alla pugna e le mie dita alla battaglia;2 ch’è il mio benefattore e la mia fortezza, il mio alto ricetto, e il mio liberatore il mio scudo, colui nel quale mi rifugio, che mi rende soggetto il mio popolo.3 O Eterno, che cos’è l’uomo, che tu ne prenda conoscenza? o il figliuol dell’uomo che tu ne tenga conto?4 L’uomo è simile a un soffio, i suoi giorni son come l’ombra che passa.5 O Eterno, abbassa i tuoi cieli e scendi; tocca i monti e fa’ che fumino.6 Fa’ guizzare il lampo e disperdi i miei nemici. Lancia le tue saette, e mettili in rotta.7 Stendi le tue mani dall’alto, salvami e liberami dalle grandi acque, dalla mano degli stranieri,8 la cui bocca parla menzogna, e la cui destra è destra di frode.9 O Dio, a te canterò un nuovo cantico; sul saltèro a dieci corde a te salmeggerò,10 che dài la vittoria ai re, che liberi Davide tuo servitore dalla spada micidiale.11 Salvami e liberami dalla mano degli stranieri, la cui bocca parla menzogna, e la cui destra è destra di frode.12 I nostri figliuoli, nella loro giovinezza, sian come piante novelle che crescono, e le nostre figliuole come colonne scolpite nella struttura d’un palazzo.13 I nostri granai siano pieni e forniscano ogni specie di beni. Le nostre gregge moltiplichino a migliaia e a diecine di migliaia nelle nostre campagne.14 Le nostre giovenche siano feconde; e non vi sia né breccia, né fuga, né grido nelle nostre piazze.15 Beato il popolo che è in tale stato, beato il popolo il cui Dio è l’Eterno.