1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!2 Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az õ tervei.5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;6 A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké;7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.10 Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

1 Alleluia. Anima mia, loda l’Eterno.2 Io loderò l’Eterno finché vivrò, salmeggerò al mio Dio, finché esisterò.3 Non confidate nei principi, né in alcun figliuol d’uomo, che non può salvare.4 Il suo fiato se ne va, ed egli torna alla sua terra; in quel giorno periscono i suoi disegni.5 Beato colui che ha l’Iddio di Giacobbe per suo aiuto, e la cui speranza è nell’Eterno, suo Dio,6 che ha fatto il cielo e la terra, il mare e tutto ciò ch’è in essi; che mantiene la fedeltà in eterno,7 che fa ragione agli oppressi, che dà del cibo agli affamati. L’Eterno libera i prigionieri,8 l’Eterno apre gli occhi ai ciechi, l’Eterno rialza gli oppressi, l’Eterno ama i giusti,9 l’Eterno protegge i forestieri, solleva l’orfano e la vedova, ma sovverte la via degli empi.10 L’Eterno regna in perpetuo; il tuo Dio, o Sion, regna per ogni età. Alleluia.