1 Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;2 Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.3 Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!4 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.5 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.6 Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.7 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!8 Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:9 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!11 Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel? [ (Psalms 60:13) Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló. ] [ (Psalms 60:14) Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket. ]

1 Per il Capo de’ musici. Su "il giglio della testimonianza". Inno di Davide da insegnare; quand’egli mosse guerra ai Siri di Mesopotamia e ai Siri di Soba e Joab tornò, e sconfisse 12.000 Idumei nella valle del Sale. O Dio, tu ci hai rigettati, ci hai dispersi, tu ti sei adirato; deh, ci ristabilisci!2 Tu hai fatto tremare la terra, tu l’hai schiantata; restaura le sue rotture, perché vacilla.3 Tu hai fatto vedere al tuo popolo cose dure; tu ci hai dato a bere un vino che stordisce.4 Ma tu hai dato a quelli che ti temono una bandiera, perché si levino in favor della verità. Sela.5 Perché i tuoi diletti sian liberati, salvaci con la tua destra e rispondici.6 Iddio ha parlato nella sua santità: Io trionferò, spartirò Sichem e misurerò la valle di Succot.7 Mio è Galaad e mio è Manasse, ed Efraim è la forte difesa del mio capo; Giuda è il mio scettro.8 Moab è il bacino dove mi lavo; sopra Edom getterò il mio sandalo; o Filistia, fammi delle acclamazioni!9 Chi mi condurrà nella città forte? Chi mi menerà fino in Edom?10 Non sarai tu, o Dio, che ci hai rigettati e non esci più, o Dio, coi nostri eserciti?11 Dacci aiuto per uscir dalla distretta, poiché vano è il soccorso dell’uomo.12 Con Dio noi faremo prodezze, ed egli schiaccerà i nostri nemici.