1 Az Ezrahita Ethán tanítása.2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]

1 Cantico di Etan l’Ezrahita.} Io canterò in perpetuo le benignità dell’Eterno; con la mia bocca farò nota la tua fedeltà d’età in età.2 Poiché ho detto: La tua benignità sarà stabile in eterno; nei cieli stessi tu stabilisci la tua fedeltà.3 Io, dice l’Eterno, ho fatto un patto col mio eletto; ho fatto questo giuramento a Davide, mio servitore:4 Io stabilirò la tua progenie in eterno, ed edificherò il tuo trono per ogni età. Sela.5 Anche i cieli celebrano le tue maraviglie, o Eterno, e la tua fedeltà nell’assemblea dei santi.6 Poiché chi, nei cieli, è paragonabile all’Eterno? Chi è simile all’Eterno tra i figli di Dio?7 Iddio è molto terribile nell’assemblea dei santi, e più tremendo di tutti quelli che l’attorniano.8 O Eterno, Iddio degli eserciti, chi è potente come te, o Eterno? E la tua fedeltà ti circonda da ogni parte.9 Tu domi l’orgoglio del mare; quando le sue onde s’innalzano, tu le acqueti.10 Tu hai fiaccato l’Egitto, ferendolo a morte; col tuo braccio potente, hai disperso i tuoi nemici.11 I cieli son tuoi, tua pure è la terra; tu hai fondato il mondo e tutto ciò ch’è in esso.12 Hai creato il settentrione e il mezzodì; il Tabor e l’Hermon mandan grida di gioia al tuo nome.13 Tu hai un braccio potente; la tua mano è forte, alta è la tua destra.14 Giustizia e diritto son la base del tuo trono, benignità e verità van davanti alla tua faccia.15 Beato il popolo che conosce il grido di giubilo; esso cammina, o Eterno, alla luce del tuo volto;16 festeggia del continuo nel tuo nome, ed è esaltato dalla tua giustizia.17 Perché tu sei la gloria della loro forza; e la nostra potenza è esaltata dal tuo favore.18 Poiché il nostro scudo appartiene all’Eterno, e il nostro re al Santo d’Israele.19 Tu parlasti già in visione al tuo diletto, e dicesti: Ho prestato aiuto a un prode, ho innalzato un eletto d’infra il popolo.20 Ho trovato Davide, mio servitore, l’ho unto con l’olio mio santo;21 la mia mano sarà salda nel sostenerlo, e il mio braccio lo fortificherà.22 Il nemico non lo sorprenderà, e il perverso non l’opprimerà.23 Io fiaccherò dinanzi a lui i suoi nemici, e sconfiggerò quelli che l’odiano.24 La mia fedeltà e la mia benignità saranno con lui, e nel mio nome la sua potenza sarà esaltata.25 E stenderò la sua mano sul mare, e la sua destra sui fiumi.26 Egli m’invocherà, dicendo: Tu sei il mio Padre, il mio Dio, e la ròcca della mia salvezza.27 Io altresì lo farò il primogenito, il più eccelso dei re della terra.28 Io gli conserverò la mia benignità in perpetuo, e il mio patto rimarrà fermo con lui.29 Io renderò la sua progenie eterna, e il suo trono simile ai giorni de’ cieli.30 Se i suoi figliuoli abbandonan la mia legge e non camminano secondo i miei ordini,31 se violano i miei statuti e non osservano i miei comandamenti,32 io punirò la loro trasgressione con la verga, e la loro iniquità con percosse;33 ma non gli ritirerò la mia benignità, e non smentirò la mia fedeltà.34 Io non violerò il mio patto, e non muterò ciò ch’è uscito dalle mie labbra.35 Una cosa ho giurata per la mia santità, e non mentirò a Davide:36 La sua progenie durerà in eterno, e il suo trono sarà davanti a me come il sole,37 sarà stabile in perpetuo come la luna; e il testimone ch’è nei cieli è fedele. Sela.38 Eppure tu l’hai reietto e sprezzato, ti sei gravemente adirato contro il tuo unto.39 Tu hai rinnegato il patto stretto col tuo servitore, hai profanato la sua corona gettandola a terra.40 Tu hai rotto i suoi ripari, hai ridotto in ruine le sue fortezze.41 Tutti i passanti l’han saccheggiato, è diventato il vituperio de’ suoi vicini.42 Tu hai esaltato la destra de’ suoi avversari, hai rallegrato tutti i suoi nemici.43 Tu hai fatto ripiegare il taglio della sua spada, e non l’hai sostenuto nella battaglia.44 Tu hai fatto cessare il suo splendore, e hai gettato a terra il suo trono.45 Tu hai scorciato i giorni della sua giovinezza, l’hai coperto di vergogna. Sela.46 Fino a quando, o Eterno, ti nasconderai tu del continuo, e l’ira tua arderà come un fuoco?47 Ricordati quant’è fugace la mia vita, per qual nulla tu hai creato tutti i figliuoli degli uomini!48 Qual è l’uomo che viva senza veder la morte? che scampi l’anima sua dal potere del soggiorno de’ orti? Sela.49 Signore, dove sono le tue benignità antiche, le quali giurasti a Davide nella tua fedeltà?50 Ricorda, o Signore, il vituperio fatto ai tuoi servitori: ricordati ch’io porto in seno quello di tutti i grandi popoli,51 il vituperio di cui t’hanno coperto i tuoi nemici, o Eterno, il vituperio che han gettato sui passi del tuo unto.52 Benedetto sia l’Eterno in perpetuo. Amen, Amen!