1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.2 Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!3 Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.4 Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.6 A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.8 Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik.10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.11 Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.12 Jõjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtõl.15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán;17 Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földrõl.18 [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket.19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.20 Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.21 Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat. [ (Psalms 34:23) Az Úr kimenti az õ szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne bízik. ]

1 Di Davide, quando si finse insensato davanti ad Abimelec e, cacciato da lui, se ne andò. Io benedirò l’Eterno in ogni tempo; la sua lode sarà del continuo nella mia bocca.2 L’anima mia si glorierà nell’Eterno; gli umili l’udranno e si rallegreranno.3 Magnificate meco l’Eterno, ed esaltiamo il suo nome tutti insieme.4 Io ho cercato l’Eterno, ed egli m’ha risposto e m’ha liberato da tutti i miei spaventi.5 Quelli che riguardano a lui sono illuminati, e le loro facce non sono svergognate.6 Quest’afflitto ha gridato, e l’Eterno l’ha esaudito e l’ha salvato da tutte le sue distrette.7 L’Angelo dell’Eterno s’accampa intorno a quelli che lo temono, e li libera.8 Gustate e vedete quanto l’Eterno è buono! Beato l’uomo che confida in lui.9 Temete l’Eterno, voi suoi santi, poiché nulla manca a quelli che lo temono.10 I leoncelli soffron penuria e fame, ma quelli che cercano l’Eterno non mancano d’alcun bene.11 Venite, figliuoli, ascoltatemi; io v’insegnerò il timor dell’Eterno.12 Qual è l’uomo che prenda piacere nella vita, ed ami lunghezza di giorni per goder del bene?13 Guarda la tua lingua dal male a le tue labbra dal parlar con frode.14 Dipartiti dal male e fa’ il bene; cerca la pace, e procacciala.15 Gli occhi dell’Eterno sono sui giusti e le sue orecchie sono attente al loro grido.16 La faccia dell’Eterno è contro quelli che fanno il male per sterminare di sulla terra la loro memoria.17 I giusti gridano e l’Eterno li esaudisce e li libera da tutte le loro distrette.18 L’Eterno e vicino a quelli che hanno il cuor rotto, e salva quelli che hanno lo spirito contrito.19 Molte sono le afflizioni del giusto; ma l’Eterno lo libera da tutte.20 Egli preserva tutte le ossa di lui, non uno ne è rotto.21 La malvagità farà perire il malvagio, e quelli che odiano il giusto saranno condannati.22 L’Eterno riscatta l’anima de’ suoi servitori, e nessun di quelli che confidano in lui sarà condannato.