1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.2 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.3 Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.4 Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.5 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!6 Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?7 Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.8 Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:9 Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen! ]

1 Per il Capo de’ musici. Salmo di Davide. Beato colui che si dà pensiero del povero! nel giorno della sventura l’Eterno lo libererà.2 L’Eterno lo guarderà e lo manterrà in vita; egli sarà reso felice sulla terra, e tu non lo darai in balìa de’ uoi nemici.3 L’Eterno lo sosterrà quando sarà nel letto della infermità; tu trasformerai interamente il suo letto di malattia.4 Io ho detto: O Eterno, abbi pietà di me; sana l’anima mia, perché ho peccato contro a te.5 I miei nemici mi augurano del male, dicendo: Quando morrà? e quando perirà il suo nome?6 E se un di loro viene a vedermi, parla con menzogna: il suo cuore intanto ammassa iniquità dentro di sé; appena uscito, egli parla.7 Tutti quelli che m’odiano bisbiglian fra loro contro a me; contro a me macchinano del male.8 Un male incurabile, essi dicono, gli s’è attaccato addosso; ed ora che giace, non si rileverà mai più.9 Perfino l’uomo col quale vivevo in pace, nel quale confidavo, che mangiava il mio pane, ha alzato il calcagno contro a me.10 Ma tu, o Eterno, abbi pietà di me e rialzami, ed io renderò loro quel che si meritano.11 Da questo io riconoscerò che tu mi gradisci, se il mio nemico non trionferà di me.12 Quanto a me, tu mi sostieni nella mia integrità e mi stabilisci nel tuo cospetto in perpetuo.13 Sia benedetto l’Eterno, l’Iddio d’Israele, di secolo in secolo. Amen! Amen!