1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága.2 Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!4 Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.5 Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;6 Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.16 Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

1 Preghiera di Mosè, uomo di Dio.} O Signore, tu sei stato per noi un rifugio d’età in età.2 Avanti che i monti fossero nati e che tu avessi formato la terra e il mondo, anzi, ab eterno in eterno, tu sei Dio.3 Tu fai tornare i mortali in polvere e dici: Ritornate, o figliuoli degli uomini.4 Perché mille anni, agli occhi tuoi, sono come il giorno d’ieri quand’è passato, e come una veglia nella notte.5 Tu li porti via come in una piena; son come un sogno. Son come l’erba che verdeggia la mattina;6 la mattina essa fiorisce e verdeggia, la sera è segata e si secca.7 Poiché noi siam consumati per la tua ira, e siamo atterriti per il tuo cruccio.8 Tu metti le nostre iniquità davanti a te, e i nostri peccati occulti, alla luce della tua faccia.9 Tutti i nostri giorni spariscono per il tuo cruccio; noi finiamo gli anni nostri come un soffio.10 I giorni de’ nostri anni arrivano a settant’anni; o, per i più forti, a ottant’anni; e quel che ne fa l’orgoglio, non è che travaglio e vanità; perché passa presto, e noi ce ne voliam via.11 Chi conosce la forza della tua ira e il tuo cruccio secondo il timore che t’è dovuto?12 Insegnaci dunque a così contare nostri giorni, che acquistiamo un cuor savio.13 Ritorna, o Eterno; fino a quando? e muoviti a pietà dei tuoi servitori.14 Saziaci al mattino della tua benignità, e noi giubileremo, ci rallegreremo tutti i dì nostri.15 Rallegraci in proporzione de’ giorni che ci hai afflitti, e degli anni che abbiam sentito il male.16 Apparisca l’opera tua a pro de’ tuo servitori, e la tua gloria sui loro figliuoli.17 La grazia del Signore Iddio nostro sia sopra noi, e rendi stabile l’opera delle nostre mani; sì, l’opera delle nostre mani rendila stabile.