1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

1 Io amo l’Eterno perch’egli ha udito la mia voce e le mie supplicazioni.2 Poiché egli ha inclinato verso me il suo orecchio, io lo invocherò per tutto il corso dei miei giorni.3 I legami della morte mi aveano circondato, le angosce del soggiorno dei morti m’aveano còlto; io avevo incontrato distretta e cordoglio.4 Ma io invocai il nome dell’Eterno: Deh, o Eterno, libera l’anima mia!5 L’Eterno è pietoso e giusto, e il nostro Dio è misericordioso.6 L’Eterno protegge i semplici; io ero ridotto in misero stato, egli mi ha salvato.7 Ritorna, anima mia, al tuo riposo, perché l’Eterno t’ha colmata di beni.8 Poiché tu hai liberata l’anima mia dalla morte, gli occhi miei da lacrime, i miei piedi da caduta.9 Io camminerò nel cospetto dell’Eterno, sulla terra dei viventi.10 Io ho creduto, perciò parlerò. Io ero grandemente afflitto.11 Io dicevo nel mio smarrimento: Ogni uomo è bugiardo.12 Che renderò io all’Eterno? tutti i suoi benefizi son sopra me.13 Io prenderò il calice della salvezza e invocherò il nome dell’Eterno.14 Io compirò i miei voti all’Eterno, e lo farò in presenza di tutto il suo popolo.15 Cosa di gran momento è agli occhi dell’Eterno la morte de’ suoi diletti.16 Sì, o Eterno, io son tuo servitore, son tuo servitore, figliuolo della tua servente; tu hai sciolto i miei legami.17 Io t’offrirò il sacrifizio di lode e invocherò il nome dell’Eterno.18 Io compirò i miei voti all’Eterno, e lo farò in presenza di tutto il suo popolo,19 nei cortili della casa dell’Eterno, in mezzo a te, o Gerusalemme. Alleluia.