1 Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!8 Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.9 Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.10 Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.11 Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.13 A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.22 Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.23 Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.24 Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.26 Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.29 Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.32 És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.33 Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.35 Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]

1 Al Capo de’ musici. Sopra "i gigli". Di Davide.} Salvami, o Dio, poiché le acque mi son giunte fino all’anima.2 Io sono affondato in un profondo pantano, ove non v’è da fermare il piede; son giunto in acque profonde e la corrente mi sommerge.3 Sono stanco di gridare, la mia gola è riarsa; gli occhi mi vengon meno, mentre aspetto il mio Dio.4 Quelli che m’odiano senza cagione sono più numerosi de’ capelli del mio capo; sono potenti quelli che mi vorrebbero distrutto e che a torto mi sono nemici; perfino quello che non avevo preso, l’ho dovuto restituire.5 O Dio, tu conosci la mia follia, e le mie colpe non ti sono occulte.6 Non sian confusi, per cagion mia, quelli che sperano in te, o Signore, Eterno degli eserciti! Non siano svergognati per cagion mia, quelli che ti cercano, o Dio d’Israele!7 Perché per amor tuo io porto il vituperio, e la vergogna mi copre la faccia.8 Io son divenuto un estraneo ai miei fratelli, e un forestiero ai figliuoli di mia madre.9 Poiché lo zelo della tua casa mi ha roso, e i vituperi di quelli che ti vituperano son caduti su me.10 Io ho pianto, ho afflitto l’anima mia col digiuno, ma questo è divenuto un motivo d’obbrobrio.11 Ho fatto d’un cilicio il mio vestito, ma son diventato il loro ludibrio.12 Quelli che seggono alla porta discorron di me, e sono oggetto di canzone ai bevitori di cervogia.13 Ma, quanto a me, la mia preghiera sale a te, o Eterno, nel tempo accettevole; o Dio, nella grandezza della tua misericordia, rispondimi, secondo la verità della tua salvezza.14 Tirami fuor del pantano, e ch’io non affondi! Fa’ ch’io sia liberato da quelli che m’odiano, e dalle acque profonde.15 Non mi sommerga la corrente delle acque, non m’inghiottisca il gorgo, e non chiuda il pozzo la sua bocca su di me!16 Rispondimi, o Eterno, perché la tua grazia è piena di bontà; secondo la grandezza delle tue compassioni, volgiti a me.17 E non nascondere il tuo volto dal tuo servo, perché sono in distretta; affrettati a rispondermi.18 Accostati all’anima mia, e redimila; riscattami per cagion de’ miei nemici.19 Tu conosci il mio vituperio, la mia onta e la mia ignominia; i miei nemici son tutti davanti a te.20 Il vituperio m’ha spezzato il cuore e son tutto dolente; ho aspettato chi si condolesse meco, non v’è stato alcuno; ho aspettato dei consolatori, ma non ne ho trovati.21 Anzi mi han dato del fiele per cibo, e, nella mia sete, m’han dato a ber dell’aceto.22 Sia la mensa, che sta loro dinanzi, un laccio per essi; e, quando si credon sicuri, sia per loro un tranello!23 Gli occhi loro si oscurino, sì che non veggano più, e fa’ loro del continuo vacillare i lombi.24 Spandi l’ira tua su loro, e l’ardore del tuo corruccio li colga.25 La loro dimora sia desolata, nessuno abiti nelle loro tende.26 Poiché perseguitano colui che tu hai percosso, e si raccontano i dolori di quelli che tu hai feriti.27 Aggiungi iniquità alla loro iniquità, e non abbian parte alcuna nella tua giustizia.28 Sian cancellati dal libro della vita, e non siano iscritti con i giusti.29 Quanto a me, io son misero e addolorato; la tua salvezza, o Dio, mi levi in alto.30 Io celebrerò il nome di Dio con un canto, e lo magnificherò con le mie lodi.31 E ciò sarà accettevole all’Eterno più d’un bue, più d’un giovenco con corna ed unghie.32 I mansueti lo vedranno e si rallegreranno; o voi che cercate Iddio, il cuor vostro riviva!33 Poiché l’Eterno ascolta i bisognosi, non sprezza i suoi prigionieri.34 Lo lodino i cieli e la terra, i mari e tutto ciò che si muove in essi!35 Poiché Dio salverà Sion, e riedificherà le città di Giuda; il suo popolo abiterà in Sion e la possederà.36 Anche la progenie de’ suoi servitori l’avrà per sua eredità, e quelli che amano il suo nome vi abiteranno.