1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.6 Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.8 Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged. ]

1 Salmo. Cantico per la dedicazione della Casa. Di Davide. Io t’esalto, o Eterno, perché m’hai tratto in alto, e non hai permesso che i miei nemici si rallegrassero di me.2 O Eterno, Dio mio, io ho gridato a te, e tu m’hai sanato.3 O Eterno, tu hai fatto risalir l’anima mia dal soggiorno de’ morti, tu m’hai ridato la vita perch’io non scendessi nella fossa.4 Salmeggiate all’Eterno, voi suoi fedeli, e celebrate la memoria della sua santità.5 Poiché l’ira sua è sol per un momento, ma la sua benevolenza e per tutta una vita. La sera alberga da noi il pianto; ma la mattina viene il giubilo.6 Quanto a me, nella mia prosperità, dicevo: Non sarò mai smosso.7 O Eterno, per il tuo favore, avevi reso forte il mio monte; tu nascondesti la tua faccia, ed io fui marrito.8 Io ho gridato a te, o Eterno; ho supplicato l’Eterno, dicendo:9 Che profitto avrai dal mio sangue s’io scendo nella fossa? Forse che la polvere ti celebrerà? predicherà essa la tua verità?10 Ascolta, o Eterno, ed abbi pietà di me; o Eterno, sii tu il mio aiuto!11 Tu hai mutato il mio duolo in danza; hai sciolto il mio cilicio a m’hai cinto d’allegrezza,12 affinché l’anima mia salmeggi a te e non si taccia. O Eterno, Dio mio, io ti celebrerò in perpetuo.