1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!
2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.
3 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
5 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.
6 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!
7 Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.
8 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.
10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,
13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]
15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,
17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,
19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.
20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;
21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.
25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.
26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.
29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.
30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]
31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.
32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.
33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.
34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.
39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.
41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.
43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.
44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!
1 Louez l'Eternel, invoquez son nom! Faites connaître parmi les peuples ses hauts faits!
2 Chantez, chantez en son honneur! Parlez de toutes ses merveilles!
3 Glorifiez-vous de son saint nom! Que le coeur de ceux qui cherchent l'Eternel se réjouisse!
4 Ayez recours à l'Eternel et à son appui, Cherchez continuellement sa face!
5 Souvenez-vous des prodiges qu'il a faits, De ses miracles et des jugements de sa bouche,
6 Postérité d'Abraham, son serviteur, Enfants de Jacob, ses élus!
7 L'Eternel est notre Dieu; Ses jugements s'exercent sur toute la terre.
8 Il se rappelle à toujours son alliance, Ses promesses pour mille générations,
9 L'alliance qu'il a traitée avec Abraham, Et le serment qu'il a fait à Isaac;
10 Il l'a érigée pour Jacob en loi, Pour Israël en alliance éternelle,
11 Disant: Je te donnerai le pays de Canaan Comme héritage qui vous est échu.
12 Ils étaient alors peu nombreux, Très peu nombreux, et étrangers dans le pays,
13 Et ils allaient d'une nation à l'autre Et d'un royaume vers un autre peuple;
14 Mais il ne permit à personne de les opprimer, Et il châtia des rois à cause d'eux:
15 Ne touchez pas à mes oints, Et ne faites pas de mal à mes prophètes!
16 Il appela sur le pays la famine, Il coupa tout moyen de subsistance.
17 Il envoya devant eux un homme: Joseph fut vendu comme esclave.
18 On serra ses pieds dans des liens, On le mit aux fers,
19 Jusqu'au temps où arriva ce qu'il avait annoncé, Et où la parole de l'Eternel l'éprouva.
20 Le roi fit ôter ses liens, Le dominateur des peuples le délivra.
21 Il l'établit seigneur sur sa maison, Et gouverneur de tous ses biens,
22 Afin qu'il pût à son gré enchaîner ses princes, Et qu'il enseignât la sagesse à ses anciens.
23 Alors Israël vint en Egypte, Et Jacob séjourna dans le pays de Cham.
24 Il rendit son peuple très fécond, Et plus puissant que ses adversaires.
25 Il changea leur coeur, au point qu'ils haïrent son peuple Et qu'ils traitèrent ses serviteurs avec perfidie.
26 Il envoya Moïse, son serviteur, Et Aaron, qu'il avait choisi.
27 Ils accomplirent par son pouvoir des prodiges au milieu d'eux, Ils firent des miracles dans le pays de Cham.
28 Il envoya des ténèbres et amena l'obscurité, Et ils ne furent pas rebelles à sa parole.
29 Il changea leurs eaux en sang, Et fit périr leurs poissons.
30 Le pays fourmilla de grenouilles, Jusque dans les chambres de leurs rois.
31 Il dit, et parurent les mouches venimeuses, Les poux sur tout leur territoire.
32 Il leur donna pour pluie de la grêle, Des flammes de feu dans leur pays.
33 Il frappa leurs vignes et leurs figuiers, Et brisa les arbres de leur contrée.
34 Il dit, et parurent les sauterelles, Des sauterelles sans nombre,
35 Qui dévorèrent toute l'herbe du pays, Qui dévorèrent les fruits de leurs champs.
36 Il frappa tous les premiers-nés dans leur pays, Toutes les prémices de leur force.
37 Il fit sortir son peuple avec de l'argent et de l'or, Et nul ne chancela parmi ses tribus.
38 Les Egyptiens se réjouirent de leur départ, Car la terreur qu'ils avaient d'eux les saisissait.
39 Il étendit la nuée pour les couvrir, Et le feu pour éclairer la nuit.
40 A leur demande, il fit venir des cailles, Et il les rassasia du pain du ciel.
41 Il ouvrit le rocher, et des eaux coulèrent; Elles se répandirent comme un fleuve dans les lieux arides.
42 Car il se souvint de sa parole sainte, Et d'Abraham, son serviteur.
43 Il fit sortir son peuple dans l'allégresse, Ses élus au milieu des cris de joie.
44 Il leur donna les terres des nations, Et ils possédèrent le fruit du travail des peuples,
45 Afin qu'ils gardassent ses ordonnances, Et qu'ils observassent ses lois. Louez l'Eternel!