1 Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.
2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:
7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
8 Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.
9 Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.
10 Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
11 Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
13 A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.
15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;
16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
22 Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
23 Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
24 Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.
26 Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;
27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.
28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
29 Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.
30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
32 És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.
33 Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!
34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.
35 Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]
1 Au chef des chantres. Sur les lis. De David. Sauve-moi, ô Dieu! Car les eaux menacent ma vie.
2 J'enfonce dans la boue, sans pouvoir me tenir; Je suis tombé dans un gouffre, et les eaux m'inondent.
3 Je m'épuise à crier, mon gosier se dessèche, Mes yeux se consument, tandis que je regarde vers mon Dieu.
4 Ils sont plus nombreux que les cheveux de ma tête, Ceux qui me haïssent sans cause; Ils sont puissants, ceux qui veulent me perdre, Qui sont à tort mes ennemis. Ce que je n'ai pas dérobé, il faut que je le restitue.
5 O Dieu! tu connais ma folie, Et mes fautes ne te sont point cachées.
6 Que ceux qui espèrent en toi ne soient pas confus à cause de moi, Seigneur, Eternel des armées! Que ceux qui te cherchent ne soient pas dans la honte à cause de moi, Dieu d'Israël!
7 Car c'est pour toi que je porte l'opprobre, Que la honte couvre mon visage;
8 Je suis devenu un étranger pour mes frères, Un inconnu pour les fils de ma mère.
9 Car le zèle de ta maison me dévore, Et les outrages de ceux qui t'insultent tombent sur moi.
10 Je verse des larmes et je jeûne, Et c'est ce qui m'attire l'opprobre;
11 Je prends un sac pour vêtement, Et je suis l'objet de leurs sarcasmes.
12 Ceux qui sont assis à la porte parlent de moi, Et les buveurs de liqueurs fortes me mettent en chansons.
13 Mais je t'adresse ma prière, ô Eternel! Que ce soit le temps favorable, ô Dieu, par ta grande bonté! Réponds-moi, en m'assurant ton secours!
14 Retire-moi de la boue, et que je n'enfonce plus! Que je sois délivré de mes ennemis et du gouffre!
15 Que les flots ne m'inondent plus, Que l'abîme ne m'engloutisse pas, Et que la fosse ne se ferme pas sur moi!
16 Exauce-moi, Eternel! car ta bonté est immense. Dans tes grandes compassions, tourne vers moi les regards,
17 Et ne cache pas ta face à ton serviteur! Puisque je suis dans la détresse, hâte-toi de m'exaucer!
18 Approche-toi de mon âme, délivre-la! Sauve-moi, à cause de mes ennemis!
19 Tu connais mon opprobre, ma honte, mon ignominie; Tous mes adversaires sont devant toi.
20 L'opprobre me brise le coeur, et je suis malade; J'attends de la pitié, mais en vain, Des consolateurs, et je n'en trouve aucun.
21 Ils mettent du fiel dans ma nourriture, Et, pour apaiser ma soif, ils m'abreuvent de vinaigre.
22 Que leur table soit pour eux un piège, Et un filet au sein de leur sécurité!
23 Que leurs yeux s'obscurcissent et ne voient plus, Et fais continuellement chanceler leurs reins!
24 Répands sur eux ta colère, Et que ton ardente fureur les atteigne!
25 Que leur demeure soit dévastée, Qu'il n'y ait plus d'habitants dans leurs tentes!
26 Car ils persécutent celui que tu frappes, Ils racontent les souffrances de ceux que tu blesses.
27 Ajoute des iniquités à leurs iniquités, Et qu'ils n'aient point part à ta miséricorde!
28 Qu'ils soient effacés du livre de vie, Et qu'ils ne soient point inscrits avec les justes!
29 Moi, je suis malheureux et souffrant: O Dieu, que ton secours me relève!
30 Je célébrerai le nom de Dieu par des cantiques, Je l'exalterai par des louanges.
31 Cela est agréable à l'Eternel, plus qu'un taureau Avec des cornes et des sabots.
32 Les malheureux le voient et se réjouissent; Vous qui cherchez Dieu, que votre coeur vive!
33 Car l'Eternel écoute les pauvres, Et il ne méprise point ses captifs.
34 Que les cieux et la terre le célèbrent, Les mers et tout ce qui s'y meut!
35 Car Dieu sauvera Sion, et bâtira les villes de Juda; On s'y établira, et l'on en prendra possession;
36 La postérité de ses serviteurs en fera son héritage, Et ceux qui aiment son nom y auront leur demeure.