1 Ének. Dávid zsoltára.
2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]
3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!
6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!
7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.
10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]
1 Cantique. Psaume de David. Mon coeur est affermi, ô Dieu! Je chanterai, je ferai retentir mes instruments: c'est ma gloire!
2 Réveillez-vous, mon luth et ma harpe! Je réveillerai l'aurore.
3 Je te louerai parmi les peuples, Eternel! Je te chanterai parmi les nations.
4 Car ta bonté s'élève au-dessus des cieux, Et ta fidélité jusqu'aux nues.
5 Elève-toi sur les cieux, ô Dieu! Et que ta gloire soit sur toute la terre!
6 Afin que tes bien-aimés soient délivrés, Sauve par ta droite, et exauce-nous!
7 Dieu a dit dans sa sainteté: Je triompherai, Je partagerai Sichem, je mesurerai la vallée de Succoth;
8 A moi Galaad, à moi Manassé; Ephraïm est le rempart de ma tête, Et Juda, mon sceptre;
9 Moab est le bassin où je me lave; Je jette mon soulier sur Edom; Je pousse des cris de joie sur le pays des Philistins!
10 Qui me mènera dans la ville forte? Qui me conduit à Edom?
11 N'est-ce pas toi, ô Dieu, qui nous as repoussés, Et qui ne sortais plus, ô Dieu, avec nos armées?
12 Donne-nous du secours contre la détresse! Le secours de l'homme n'est que vanité.
13 Avec Dieu, nous ferons des exploits; Il écrasera nos ennemis.