1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára;
2 Mikor õ hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
3 Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bûneimet!
4 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimbõl tisztíts ki engemet;
5 Mert ismerem az én bûneimet, és az én vétkem szüntelen elõttem [forog.]
6 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid elõtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
7 Ímé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám.
8 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensõmben bölcseségre tanítasz engem.
9 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
10 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
11 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtõl, és töröld el minden álnokságomat.
12 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erõs lelket újítsd meg bennem.
13 Ne vess el engem a te orczád elõl, és a te szent lelkedet ne vedd el tõlem.
14 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
15 Hadd tanítsam a bûnösöket a te útaidra, hogy a vétkezõk megtérjenek hozzád.
16 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
17 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
18 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égõáldozatban sem gyönyörködöl.
19 Isten elõtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bûnbánó szívet oh Isten nem veted te meg! [ (Psalms 51:20) Tégy jól a te kegyelmedbõl a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kõfalait. ] [ (Psalms 51:21) Akkor kedvesek lesznek elõtted az igazságnak áldozatai; az égõ és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal. ]
1 Au chef des chantres. Psaume de David. Lorsque Nathan, le prophète, vint à lui, après que David fut allé vers Bath-Schéba. O Dieu! aie pitié de moi dans ta bonté; Selon ta grande miséricorde, efface mes transgressions;
2 Lave-moi complètement de mon iniquité, Et purifie-moi de mon péché.
3 Car je reconnais mes transgressions, Et mon péché est constamment devant moi.
4 J'ai péché contre toi seul, Et j'ai fait ce qui est mal à tes yeux, En sorte que tu seras juste dans ta sentence, Sans reproche dans ton jugement.
5 Voici, je suis né dans l'iniquité, Et ma mère m'a conçu dans le péché.
6 Mais tu veux que la vérité soit au fond du coeur: Fais donc pénétrer la sagesse au dedans de moi!
7 Purifie-moi avec l'hysope, et je serai pur; Lave-moi, et je serai plus blanc que la neige.
8 Annonce-moi l'allégresse et la joie, Et les os que tu as brisés se réjouiront.
9 Détourne ton regard de mes péchés, Efface toutes mes iniquités.
10 O Dieu! crée en moi un coeur pur, Renouvelle en moi un esprit bien disposé.
11 Ne me rejette pas loin de ta face, Ne me retire pas ton esprit saint.
12 Rends-moi la joie de ton salut, Et qu'un esprit de bonne volonté me soutienne!
13 J'enseignerai tes voies à ceux qui les transgressent, Et les pécheurs reviendront à toi.
14 O Dieu, Dieu de mon salut! délivre-moi du sang versé, Et ma langue célébrera ta miséricorde.
15 Seigneur! ouvre mes lèvres, Et ma bouche publiera ta louange.
16 Si tu eusses voulu des sacrifices, je t'en aurais offert; Mais tu ne prends point plaisir aux holocaustes.
17 Les sacrifices qui sont agréables à Dieu, c'est un esprit brisé: O Dieu! tu ne dédaignes pas un coeur brisé et contrit.
18 Répands par ta grâce tes bienfaits sur Sion, Bâtis les murs de Jérusalem!
19 Alors tu agréeras des sacrifices de justice, Des holocaustes et des victimes tout entières; Alors on offrira des taureaux sur ton autel.