1 Az éneklõmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.

2 Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!

3 Efraim, Benjámin és Manasse elõtt támaszd fel a te hatalmadat, és jõjj el, hogy szabadíts meg minket!

4 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.

5 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?

6 Könyhullatásnak kenyerével éteted õket, s könyhullatások árjával itatod meg õket.

7 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.

8 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!

9 Égyiptomból szõlõt hozál ki, kiûzéd a pogányokat és azt elültetéd.

10 Helyet egyengettél elõtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.

11 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei [olyanok lettek, mint] az Isten czédrusfái.

12 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.

13 Miért rontottad el annak gyepûit, hogy szaggathassa minden járókelõ?

14 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.

15 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekbõl és lásd és tekintsd meg e szõlõtõt!

16 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!

17 Elégett a tûzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.

18 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerõsítettél magadnak,

19 Hogy el ne térjünk tõled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. [ (Psalms 80:20) Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! ]

1 Au chef des chantres. Sur les lis lyriques. D'Asaph. Psaume. Prête l'oreille, berger d'Israël, Toi qui conduis Joseph comme un troupeau! Parais dans ta splendeur, Toi qui es assis sur les chérubins!

2 Devant Ephraïm, Benjamin et Manassé, réveille ta force, Et viens à notre secours!

3 O Dieu, relève-nous! Fais briller ta face, et nous serons sauvés!

4 Eternel, Dieu des armées! Jusques à quand t'irriteras-tu contre la prière de ton peuple?

5 Tu les nourris d'un pain de larmes. Tu les abreuves de larmes à pleine mesure.

6 Tu fais de nous un objet de discorde pour nos voisins, Et nos ennemis se raillent de nous.

7 Dieu des armées, relève-nous! Fais briller ta face, et nous serons sauvés!

8 Tu avais arraché de l'Egypte une vigne; Tu as chassé des nations, et tu l'as plantée.

9 Tu as fait place devant elle: Elle a jeté des racines et rempli la terre;

10 Les montagnes étaient couvertes de son ombre, Et ses rameaux étaient comme des cèdres de Dieu;

11 Elle étendait ses branches jusqu'à la mer, Et ses rejetons jusqu'au fleuve.

12 Pourquoi as-tu rompu ses clôtures, En sorte que tous les passants la dépouillent?

13 Le sanglier de la forêt la ronge, Et les bêtes des champs en font leur pâture.

14 Dieu des armées, reviens donc! Regarde du haut des cieux, et vois! considère cette vigne!

15 Protège ce que ta droite a planté, Et le fils que tu t'es choisi!...

16 Elle est brûlée par le feu, elle est coupée! Ils périssent devant ta face menaçante.

17 Que ta main soit sur l'homme de ta droite, Sur le fils de l'homme que tu t'es choisi!

18 Et nous ne nous éloignerons plus de toi. Fais-nous revivre, et nous invoquerons ton nom.

19 Eternel, Dieu des armées, relève-nous! Fais briller ta face, et nous serons sauvés!