1 Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;

2 Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.

3 Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

4 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

5 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

6 Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.

7 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

8 Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

9 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.

10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

11 Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel? [ (Psalms 60:13) Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló. ] [ (Psalms 60:14) Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket. ]

1 Au chef des chantres. Sur le lis lyrique. Hymne de David, pour enseigner. Lorsqu'il fit la guerre aux Syriens de Mésopotamie et aux Syriens de Tsoba, et que Joab revint et battit dans la vallée du sel douze mille Edomites. O Dieu! tu nous as repoussés, dispersés, Tu t'es irrité: relève-nous!

2 Tu as ébranlé la terre, tu l'as déchirée: Répare ses brèches, car elle chancelle!

3 Tu as fait voir à ton peuple des choses dures, Tu nous as abreuvés d'un vin d'étourdissement.

4 Tu as donné à ceux qui te craignent une bannière, Pour qu'elle s'élève à cause de la vérité. -Pause.

5 Afin que tes bien-aimés soient délivrés, Sauve par ta droite, et exauce-nous!

6 Dieu a dit dans sa sainteté: Je triompherai, Je partagerai Sichem, je mesurerai la vallée de Succoth;

7 A moi Galaad, à moi Manassé; Ephraïm est le rempart de ma tête, Et Juda, mon sceptre;

8 Moab est le bassin où je me lave; Je jette mon soulier sur Edom; Pays des Philistins, pousse à mon sujet des cris de joie! -

9 Qui me mènera dans la ville forte? Qui me conduira à Edom?

10 N'est-ce pas toi, ô Dieu, qui nous as repoussés, Et qui ne sortais plus, ô Dieu, avec nos armées?

11 Donne-nous du secours contre la détresse! Le secours de l'homme n'est que vanité.

12 Avec Dieu, nous ferons des exploits; Il écrasera nos ennemis.