1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.

2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;

3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.

5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.

10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.

11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.

13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:

14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,

15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

16 A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.

19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

21 Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.

22 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

23 Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. [ (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ]

1 Au chef des chantres. Avec instruments à cordes. Cantique de David. O Dieu! prête l'oreille à ma prière, Et ne te dérobe pas à mes supplications!

2 Ecoute-moi, et réponds-moi! J'erre çà et là dans mon chagrin et je m'agite,

3 A cause de la voix de l'ennemi et de l'oppression du méchant; Car ils font tomber sur moi le malheur, Et me poursuivent avec colère.

4 Mon coeur tremble au dedans de moi, Et les terreurs de la mort me surprennent;

5 La crainte et l'épouvante m'assaillent, Et le frisson m'enveloppe.

6 Je dis: Oh! si j'avais les ailes de la colombe, Je m'envolerais, et je trouverais le repos;

7 Voici, je fuirais bien loin, J'irais séjourner au désert; -Pause.

8 Je m'échapperais en toute hâte, Plus rapide que le vent impétueux, que la tempête.

9 Réduis à néant, Seigneur, divise leurs langues! Car je vois dans la ville la violence et les querelles;

10 Elles en font jour et nuit le tour sur les murs; L'iniquité et la malice sont dans son sein;

11 La méchanceté est au milieu d'elle, Et la fraude et la tromperie ne quittent point ses places.

12 Ce n'est pas un ennemi qui m'outrage, je le supporterais; Ce n'est pas mon adversaire qui s'élève contre moi, Je me cacherais devant lui.

13 C'est toi, que j'estimais mon égal, Toi, mon confident et mon ami!

14 Ensemble nous vivions dans une douce intimité, Nous allions avec la foule à la maison de Dieu!

15 Que la mort les surprenne, Qu'ils descendent vivants au séjour des morts! Car la méchanceté est dans leur demeure, au milieu d'eux.

16 Et moi, je crie à Dieu, Et l'Eternel me sauvera.

17 Le soir, le matin, et à midi, je soupire et je gémis, Et il entendra ma voix.

18 Il me délivrera de leur approche et me rendra la paix, Car ils sont nombreux contre moi.

19 Dieu entendra, et il les humiliera, Lui qui de toute éternité est assis sur son trône; -Pause. Car il n'y a point en eux de changement, Et ils ne craignent point Dieu.

20 Il porte la main sur ceux qui étaient en paix avec lui, Il viole son alliance;

21 Sa bouche est plus douce que la crème, Mais la guerre est dans son coeur; Ses paroles sont plus onctueuses que l'huile, Mais ce sont des épées nues.

22 Remets ton sort à l'Eternel, et il te soutiendra, Il ne laissera jamais chanceler le juste.

23 Et toi, ô Dieu! tu les feras descendre au fond de la fosse; Les hommes de sang et de fraude N'atteindront pas la moitié de leurs jours. C'est en toi que je me confie.