1 Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme.
2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?
3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.
4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,
5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.
7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.
10 És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.
11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.
12 És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.
13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!
14 Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.
20 Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21 Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,
22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]
24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.
25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;
27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.
28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.
31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.
35 Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.
37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.
39 És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.
41 És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.
42 És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.
44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.
46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.
47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
1 Louez l'Eternel! Louez l'Eternel, car il est bon, Car sa miséricorde dure à toujours!
2 Qui dira les hauts faits de l'Eternel? Qui publiera toute sa louange?
3 Heureux ceux qui observent la loi, Qui pratiquent la justice en tout temps!
4 Eternel, souviens-toi de moi dans ta bienveillance pour ton peuple! Souviens-toi de moi en lui accordant ton secours,
5 Afin que je voie le bonheur de tes élus, Que je me réjouisse de la joie de ton peuple, Et que je me glorifie avec ton héritage!
6 Nous avons péché comme nos pères, Nous avons commis l'iniquité, nous avons fait le mal.
7 Nos pères en Egypte ne furent pas attentifs à tes miracles, Ils ne se rappelèrent pas la multitude de tes grâces, Ils furent rebelles près de la mer, près de la mer Rouge.
8 Mais il les sauva à cause de son nom, Pour manifester sa puissance.
9 Il menaça la mer Rouge, et elle se dessécha; Et il les fit marcher à travers les abîmes comme dans un désert.
10 Il les sauva de la main de celui qui les haïssait, Il les délivra de la main de l'ennemi.
11 Les eaux couvrirent leurs adversaires: Il n'en resta pas un seul.
12 Et ils crurent à ses paroles, Ils chantèrent ses louanges.
13 Mais ils oublièrent bientôt ses oeuvres, Ils n'attendirent pas l'exécution de ses desseins.
14 Ils furent saisis de convoitise dans le désert, Et ils tentèrent Dieu dans la solitude.
15 Il leur accorda ce qu'ils demandaient; Puis il envoya le dépérissement dans leur corps.
16 Ils se montrèrent, dans le camp, jaloux contre Moïse, Contre Aaron, le saint de l'Eternel.
17 La terre s'ouvrit et engloutit Dathan, Et elle se referma sur la troupe d'Abiram;
18 Le feu embrasa leur troupe, La flamme consuma les méchants.
19 Ils firent un veau en Horeb, Ils se prosternèrent devant une image de fonte,
20 Ils échangèrent leur gloire Contre la figure d'un boeuf qui mange l'herbe.
21 Ils oublièrent Dieu, leur sauveur, Qui avait fait de grandes choses en Egypte,
22 Des miracles dans le pays de Cham, Des prodiges sur la mer Rouge.
23 Et il parla de les exterminer; Mais Moïse, son élu, se tint à la brèche devant lui, Pour détourner sa fureur et l'empêcher de les détruire.
24 Ils méprisèrent le pays des délices; Ils ne crurent pas à la parole de l'Eternel,
25 Ils murmurèrent dans leurs tentes, Ils n'obéirent point à sa voix.
26 Et il leva la main pour jurer De les faire tomber dans le désert,
27 De faire tomber leur postérité parmi les nations, Et de les disperser au milieu des pays.
28 Ils s'attachèrent à Baal-Peor, Et mangèrent des victimes sacrifiées aux morts.
29 Ils irritèrent l'Eternel par leurs actions, Et une plaie fit irruption parmi eux.
30 Phinées se leva pour intervenir, Et la plaie s'arrêta;
31 Cela lui fut imputé à justice, De génération en génération pour toujours.
32 Ils irritèrent l'Eternel près des eaux de Meriba; Et Moïse fut puni à cause d'eux,
33 Car ils aigrirent son esprit, Et il s'exprima légèrement des lèvres.
34 Ils ne détruisirent point les peuples Que l'Eternel leur avait ordonné de détruire.
35 Ils se mêlèrent avec les nations, Et ils apprirent leurs oeuvres.
36 Ils servirent leurs idoles, Qui furent pour eux un piège;
37 Ils sacrifièrent leurs fils Et leurs filles aux idoles,
38 Ils répandirent le sang innocent, Le sang de leurs fils et de leurs filles, Qu'ils sacrifièrent aux idoles de Canaan, Et le pays fut profané par des meurtres.
39 Ils se souillèrent par leurs oeuvres, Ils se prostituèrent par leurs actions.
40 La colère de l'Eternel s'enflamma contre son peuple, Et il prit en horreur son héritage.
41 Il les livra entre les mains des nations; Ceux qui les haïssaient dominèrent sur eux;
42 Leurs ennemis les opprimèrent, Et ils furent humiliés sous leur puissance.
43 Plusieurs fois il les délivra; Mais ils se montrèrent rebelles dans leurs desseins, Et ils devinrent malheureux par leur iniquité.
44 Il vit leur détresse, Lorsqu'il entendit leurs supplications.
45 Il se souvint en leur faveur de son alliance;
46 Il eut pitié selon sa grande bonté, Et il excita pour eux la compassion De tous ceux qui les retenaient captifs.
47 Sauve-nous, Eternel, notre Dieu! Et rassemble-nous du milieu des nations, Afin que nous célébrions ton saint nom, Et que nous mettions notre gloire à te louer!
48 Béni soit l'Eternel, le Dieu d'Israël, d'éternité en éternité! Et que tout le peuple dise: Amen! Louez l'Eternel!