1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;
3 És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.
7 És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!
10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12 Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.
14 Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17 A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.
18 Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.
20 Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.
21 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!
23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.
25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28 De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.
31 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
32 És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34 Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36 És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.
37 És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38 És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.
40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.
41 De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.
43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
1 Louez l'Eternel, car il est bon, Car sa miséricorde dure à toujours!
2 Qu'ainsi disent les rachetés de l'Eternel, Ceux qu'il a délivrés de la main de l'ennemi,
3 Et qu'il a rassemblés de tous les pays, De l'orient et de l'occident, du nord et de la mer!
4 Ils erraient dans le désert, ils marchaient dans la solitude, Sans trouver une ville où ils pussent habiter.
5 Ils souffraient de la faim et de la soif; Leur âme était languissante.
6 Dans leur détresse, ils crièrent à l'Eternel, Et il les délivra de leurs angoisses;
7 Il les conduisit par le droit chemin, Pour qu'ils arrivassent dans une ville habitable.
8 Qu'ils louent l'Eternel pour sa bonté, Et pour ses merveilles en faveur des fils de l'homme!
9 Car il a satisfait l'âme altérée, Il a comblé de biens l'âme affamée.
10 Ceux qui avaient pour demeure les ténèbres et l'ombre de la mort Vivaient captifs dans la misère et dans les chaînes,
11 Parce qu'ils s'étaient révoltés contre les paroles de Dieu, Parce qu'ils avaient méprisé le conseil du Très-Haut.
12 Il humilia leur coeur par la souffrance; Ils succombèrent, et personne ne les secourut.
13 Dans leur détresse, ils crièrent à l'Eternel, Et il les délivra de leurs angoisses;
14 Il les fit sortir des ténèbres et de l'ombre de la mort, Et il rompit leurs liens.
15 Qu'ils louent l'Eternel pour sa bonté, Et pour ses merveilles en faveur des fils de l'homme!
16 Car il a brisé les portes d'airain, Il a rompu les verrous de fer.
17 Les insensés, par leur conduite coupable Et par leurs iniquités, s'étaient rendus malheureux.
18 Leur âme avait en horreur toute nourriture, Et ils touchaient aux portes de la mort.
19 Dans leur détresse, ils crièrent à l'Eternel, Et il les délivra de leurs angoisses;
20 Il envoya sa parole et les guérit, Il les fit échapper de la fosse.
21 Qu'ils louent l'Eternel pour sa bonté, Et pour ses merveilles en faveur des fils de l'homme!
22 Qu'ils offrent des sacrifices d'actions de grâces, Et qu'ils publient ses oeuvres avec des cris de joie!
23 Ceux qui étaient descendus sur la mer dans des navires, Et qui travaillaient sur les grandes eaux,
24 Ceux-là virent les oeuvres de l'Eternel Et ses merveilles au milieu de l'abîme.
25 Il dit, et il fit souffler la tempête, Qui souleva les flots de la mer.
26 Ils montaient vers les cieux, ils descendaient dans l'abîme; Leur âme était éperdue en face du danger;
27 Saisis de vertige, ils chancelaient comme un homme ivre, Et toute leur habileté était anéantie.
28 Dans leur détresse, ils crièrent à l'Eternel, Et il les délivra de leurs angoisses;
29 Il arrêta la tempête, ramena le calme, Et les ondes se turent.
30 Ils se réjouirent de ce qu'elles s'étaient apaisées, Et l'Eternel les conduisit au port désiré.
31 Qu'ils louent l'Eternel pour sa bonté, Et pour ses merveilles en faveur des fils de l'homme!
32 Qu'ils l'exaltent dans l'assemblée du peuple, Et qu'ils le célèbrent dans la réunion des anciens!
33 Il change les fleuves en désert, Et les sources d'eaux en terre desséchée,
34 Le pays fertile en pays salé, A cause de la méchanceté de ses habitants.
35 Il change le désert en étang, Et la terre aride en sources d'eaux,
36 Et il y établit ceux qui sont affamés. Ils fondent une ville pour l'habiter;
37 Ils ensemencent des champs, plantent des vignes, Et ils en recueillent les produits.
38 Il les bénit, et ils deviennent très nombreux, Et il ne diminue point leur bétail.
39 Sont-ils amoindris et humiliés Par l'oppression, le malheur et la souffrance;
40 Verse-t-il le mépris sur les grands, Les fait-il errer dans des déserts sans chemin,
41 Il relève l'indigent et le délivre de la misère, Il multiplie les familles comme des troupeaux.
42 Les hommes droits le voient et se réjouissent, Mais toute iniquité ferme la bouche.
43 Que celui qui est sage prenne garde à ces choses, Et qu'il soit attentif aux bontés de l'Eternel.