1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.

2 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.

3 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;

4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.

5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.

6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.

7 Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.

8 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.

9 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.

10 Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.

11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!

12 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.

13 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.

14 Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.

15 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.

16 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;

17 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!

18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.

19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!

20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.

21 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.

22 Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.

23 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,

24 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.

25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.

26 Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.

27 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!

28 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.

29 Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!

30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.

31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.

32 Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.

33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.

34 A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.

35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van. [ (Psalms 68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! ]

1 Au chef des chantres. De David. Psaume. Cantique. Dieu se lève, ses ennemis se dispersent, Et ses adversaires fuient devant sa face.

2 Comme la fumée se dissipe, tu les dissipes; Comme la cire se fond au feu, Les méchants disparaissent devant Dieu.

3 Mais les justes se réjouissent, ils triomphent devant Dieu, Ils ont des transports d'allégresse.

4 Chantez à Dieu, célébrez son nom! Frayez le chemin à celui qui s'avance à travers les plaines! L'Eternel est son nom: réjouissez-vous devant lui!

5 Le père des orphelins, le défenseur des veuves, C'est Dieu dans sa demeure sainte.

6 Dieu donne une famille à ceux qui étaient abandonnés, Il délivre les captifs et les rend heureux; Les rebelles seuls habitent des lieux arides.

7 O Dieu! quand tu sortis à la tête de ton peuple, Quand tu marchais dans le désert, -Pause.

8 La terre trembla, les cieux se fondirent devant Dieu, Le Sinaï s'ébranla devant Dieu, le Dieu d'Israël.

9 Tu fis tomber une pluie bienfaisante, ô Dieu! Tu fortifias ton héritage épuisé.

10 Ton peuple établit sa demeure dans le pays Que par ta bonté, ô Dieu! tu avais préparé pour les malheureux.

11 Le Seigneur dit une parole, Et les messagères de bonnes nouvelles sont une grande armée: -

12 Les rois des armées fuient, fuient, Et celle qui reste à la maison partage le butin.

13 Tandis que vous reposez au milieu des étables, Les ailes de la colombe sont couvertes d'argent, Et son plumage est d'un jaune d'or. -

14 Lorsque le Tout-Puissant dispersa les rois dans le pays, La terre devint blanche comme la neige du Tsalmon.

15 Montagnes de Dieu, montagnes de Basan, Montagnes aux cimes nombreuses, montagnes de Basan,

16 Pourquoi, montagnes aux cimes nombreuses, avez-vous de l'envie Contre la montagne que Dieu a voulue pour résidence? L'Eternel n'en fera pas moins sa demeure à perpétuité.

17 Les chars de l'Eternel se comptent par vingt mille, Par milliers et par milliers; Le Seigneur est au milieu d'eux, le Sinaï est dans le sanctuaire.

18 Tu es monté dans les hauteurs, tu as emmené des captifs, Tu as pris en don des hommes; Les rebelles habiteront aussi près de l'Eternel Dieu.

19 Béni soit le Seigneur chaque jour! Quand on nous accable, Dieu nous délivre. -Pause.

20 Dieu est pour nous le Dieu des délivrances, Et l'Eternel, le Seigneur, peut nous garantir de la mort.

21 Oui, Dieu brisera la tête de ses ennemis, Le sommet de la tête de ceux qui vivent dans le péché.

22 Le Seigneur dit: Je les ramènerai de Basan, Je les ramènerai du fond de la mer,

23 Afin que tu plonges ton pied dans le sang, Et que la langue de tes chiens ait sa part des ennemis.

24 Ils voient ta marche, ô Dieu! La marche de mon Dieu, de mon roi, dans le sanctuaire.

25 En tête vont les chanteurs, puis ceux qui jouent des instruments, Au milieu de jeunes filles battant du tambourin.

26 Bénissez Dieu dans les assemblées, Bénissez le Seigneur, descendants d'Israël!

27 Là sont Benjamin, le plus jeune, qui domine sur eux, Les chefs de Juda et leur troupe, Les chefs de Zabulon, les chefs de Nephthali.

28 Ton Dieu ordonne que tu sois puissant; Affermis, ô Dieu, ce que tu as fait pour nous!

29 De ton temple tu règnes sur Jérusalem; Les rois t'apporteront des présents.

30 Epouvante l'animal des roseaux, La troupe des taureaux avec les veaux des peuples, Qui se prosternent avec des pièces d'argent! Disperse les peuples qui prennent plaisir à combattre!

31 Des grands viennent de l'Egypte; L'Ethiopie accourt, les mains tendues vers Dieu.

32 Royaumes de la terre, chantez à Dieu, Célébrez le Seigneur! -Pause.

33 Chantez à celui qui s'avance dans les cieux, les cieux éternels! Voici, il fait entendre sa voix, sa voix puissante.

34 Rendez gloire à Dieu! Sa majesté est sur Israël, et sa force dans les cieux.

35 De ton sanctuaire, ô Dieu! tu es redoutable. Le Dieu d'Israël donne à son peuple la force et la puissance. Béni soit Dieu!