1 Zsoltár, ének szombat napra.

2 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

3 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.

4 Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

5 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.

6 Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!

7 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

8 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;

9 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

10 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedõk!

11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.

13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

14 Plánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

15 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek; [ (Psalms 92:16) Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne! ]

1 Psaume. Cantique pour le jour du sabbat. Il est beau de louer l'Eternel, Et de célébrer ton nom, ô Très-Haut!

2 D'annoncer le matin ta bonté, Et ta fidélité pendant les nuits,

3 Sur l'instrument à dix cordes et sur le luth, Aux sons de la harpe.

4 Tu me réjouis par tes oeuvres, ô Eternel! Et je chante avec allégresse l'ouvrage de tes mains.

5 Que tes oeuvres sont grandes, ô Eternel! Que tes pensées sont profondes!

6 L'homme stupide n'y connaît rien, Et l'insensé n'y prend point garde.

7 Si les méchants croissent comme l'herbe, Si tous ceux qui font le mal fleurissent, C'est pour être anéantis à jamais.

8 Mais toi, tu es le Très-Haut, A perpétuité, ô Eternel!

9 Car voici, tes ennemis, ô Eternel! Car voici, tes ennemis périssent; Tous ceux qui font le mal sont dispersés.

10 Et tu me donnes la force du buffle; Je suis arrosé avec une huile fraîche.

11 Mon oeil se plaît à contempler mes ennemis, Et mon oreille à entendre mes méchants adversaires.

12 Les justes croissent comme le palmier, Ils s'élèvent comme le cèdre du Liban.

13 Plantés dans la maison de l'Eternel, Ils prospèrent dans les parvis de notre Dieu;

14 Ils portent encore des fruits dans la vieillesse, Ils sont pleins de sève et verdoyants,

15 Pour faire connaître que l'Eternel est juste. Il est mon rocher, et il n'y a point en lui d'iniquité.