1 Az éneklõmesternek, a gittithre. Aszáfé.

2 Örvendezzetek Istennek, a mi erõsségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!

3 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörû hárfát cziterával együtt.

4 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;

5 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.

6 Bizonyságul tette õ a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék [ott,] a mit nem tudtam.

7 Megszabadítottam a tehertõl az õ vállát, kezei megmenekültek a kosártól.

8 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.

9 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!

10 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten elõtt meg ne hajolj!

11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

12 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.

13 Ott hagytam azért õt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.

14 Oh, ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna!

15 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.

16 Az Úrnak gyûlölõi hízelegnének néki, és örökkévaló volna az õ idejök. [ (Psalms 81:17) És õ megelégítené õt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! ]

1 Au chef des chantres. Sur la guitthith. D'Asaph. Chantez avec allégresse à Dieu, notre force! Poussez des cris de joie vers le Dieu de Jacob!

2 Entonnez des cantiques, faites résonner le tambourin, La harpe mélodieuse et le luth!

3 Sonnez de la trompette à la nouvelle lune, A la pleine lune, au jour de notre fête!

4 Car c'est une loi pour Israël, Une ordonnance du Dieu de Jacob.

5 Il en fit un statut pour Joseph, Quand il marcha contre le pays d'Egypte... J'entends une voix qui m'est inconnue:

6 J'ai déchargé son épaule du fardeau, Et ses mains ont lâché la corbeille.

7 Tu as crié dans la détresse, et je t'ai délivré; Je t'ai répondu dans la retraite du tonnerre; Je t'ai éprouvé près des eaux de Meriba. Pause.

8 Ecoute, mon peuple! et je t'avertirai; Israël, puisses-tu m'écouter!

9 Qu'il n'y ait au milieu de toi point de dieu étranger! Ne te prosterne pas devant des dieux étrangers!

10 Je suis l'Eternel, ton Dieu, qui t'ai fait monter du pays d'Egypte; Ouvre ta bouche, et je la remplirai.

11 Mais mon peuple n'a point écouté ma voix, Israël ne m'a point obéi.

12 Alors je les ai livrés aux penchants de leur coeur, Et ils ont suivi leurs propres conseils.

13 Oh! si mon peuple m'écoutait, Si Israël marchait dans mes voies!

14 En un instant je confondrais leurs ennemis, Je tournerais ma main contre leurs adversaires;

15 Ceux qui haïssent l'Eternel le flatteraient, Et le bonheur d'Israël durerait toujours;

16 Je le nourrirais du meilleur froment, Et je le rassasierais du miel du rocher.