1 Salamoné.

2 Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.

3 Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.

4 Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szûkölködõnek fiain, és törje össze az erõszakoskodót.

5 Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékrõl nemzedékre.

6 Szálljon alá, mint esõ a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.

7 Virágozzék az õ idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.

8 És uralkodjék egyik tengertõl a másik tengerig, és a [nagy] folyamtól a föld határáig.

9 Boruljanak le elõtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.

10 Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.

11 Hajoljanak meg elõtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.

12 Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt; a nyomorultat, a kinek nincs segítõje.

13 Könyörül a szegényen és szûkölködõn, s a szûkölködõk lelkét megszabadítja;

14 Az elnyomástól és erõszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az õ szemében.

15 És éljen õ és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják õt minden napon.

16 Bõ gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.

17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják õt.

18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!

19 Áldott legyen az õ dicsõséges neve mindörökké, és teljék be dicsõségével az egész föld. Ámen! Ámen!

20 Itt végzõdnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.

1 De Salomon. O Dieu, donne tes jugements au roi, Et ta justice au fils du roi!

2 Il jugera ton peuple avec justice, Et tes malheureux avec équité.

3 Les montagnes porteront la paix pour le peuple, Et les collines aussi, par l'effet de ta justice.

4 Il fera droit aux malheureux du peuple, Il sauvera les enfants du pauvre, Et il écrasera l'oppresseur.

5 On te craindra, tant que subsistera le soleil, Tant que paraîtra la lune, de génération en génération.

6 Il sera comme une pluie qui tombe sur un terrain fauché, Comme des ondées qui arrosent la campagne.

7 En ses jours le juste fleurira, Et la paix sera grande jusqu'à ce qu'il n'y ait plus de lune.

8 Il dominera d'une mer à l'autre, Et du fleuve aux extrémités de la terre.

9 Devant lui, les habitants du désert fléchiront le genou, Et ses ennemis lécheront la poussière.

10 Les rois de Tarsis et des îles paieront des tributs, Les rois de Séba et de Saba offriront des présents.

11 Tous les rois se prosterneront devant lui, Toutes les nations le serviront.

12 Car il délivrera le pauvre qui crie, Et le malheureux qui n'a point d'aide.

13 Il aura pitié du misérable et de l'indigent, Et il sauvera la vie des pauvres;

14 Il les affranchira de l'oppression et de la violence, Et leur sang aura du prix à ses yeux.

15 Ils vivront, et lui donneront de l'or de Séba; Ils prieront pour lui sans cesse, ils le béniront chaque jour.

16 Les blés abonderont dans le pays, au sommet des montagnes, Et leurs épis s'agiteront comme les arbres du Liban; Les hommes fleuriront dans les villes comme l'herbe de la terre.

17 Son nom subsistera toujours, Aussi longtemps que le soleil son nom se perpétuera; Par lui on se bénira mutuellement, Et toutes les nations le diront heureux.

18 Béni soit l'Eternel Dieu, le Dieu d'Israël, qui seul fait des prodiges!

19 Béni soit à jamais son nom glorieux! Que toute la terre soit remplie de sa gloire! Amen! Amen!

20 Fin des prières de David, fils d'Isaï.