1 Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.

2 És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!

3 Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.

5 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

6 A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.

7 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

8 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

9 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.

10 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

11 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.

13 Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.

14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.

15 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

16 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.

18 Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

19 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

20 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

22 Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.

23 Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

24 És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.

25 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.

26 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

27 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

28 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

29 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.

31 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.

32 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?

33 Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:

34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

35 Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

36 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

37 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

38 Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

39 Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

40 Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.

41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.

42 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

43 És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.

44 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

45 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

46 Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.

47 Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

48 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

49 A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.

50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. [ (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké. ]

1 Au chef des chantres. Du serviteur de l'Eternel, de David, qui adressa à l'Eternel les paroles de ce cantique, lorsque l'Eternel l'eut délivré de la main de tous ses ennemis et de la main de Saül. Il dit: Je t'aime, ô Eternel, ma force!

2 Eternel, mon rocher, ma forteresse, mon libérateur! Mon Dieu, mon rocher, où je trouve un abri! Mon bouclier, la force qui me sauve, ma haute retraite!

3 Je m'écrie: Loué soit l'Eternel! Et je suis délivré de mes ennemis.

4 Les liens de la mort m'avaient environné, Et les torrents de la destruction m'avaient épouvanté;

5 Les liens du sépulcre m'avaient entouré, Les filets de la mort m'avaient surpris.

6 Dans ma détresse, j'ai invoqué l'Eternel, J'ai crié à mon Dieu; De son palais, il a entendu ma voix, Et mon cri est parvenu devant lui à ses oreilles.

7 La terre fut ébranlée et trembla, Les fondements des montagnes frémirent, Et ils furent ébranlés, parce qu'il était irrité.

8 Il s'élevait de la fumée dans ses narines, Et un feu dévorant sortait de sa bouche: Il en jaillissait des charbons embrasés.

9 Il abaissa les cieux, et il descendit: Il y avait une épaisse nuée sous ses pieds.

10 Il était monté sur un chérubin, et il volait, Il planait sur les ailes du vent.

11 Il faisait des ténèbres sa retraite, sa tente autour de lui, Il était enveloppé des eaux obscures et de sombres nuages.

12 De la splendeur qui le précédait s'échappaient les nuées, Lançant de la grêle et des charbons de feu.

13 L'Eternel tonna dans les cieux, Le Très-Haut fit retentir sa voix, Avec la grêle et les charbons de feu.

14 Il lança ses flèches et dispersa mes ennemis, Il multiplia les coups de la foudre et les mit en déroute.

15 Le lit des eaux apparut, Les fondements du monde furent découverts, Par ta menace, ô Eternel! Par le bruit du souffle de tes narines.

16 Il étendit sa main d'en haut, il me saisit, Il me retira des grandes eaux;

17 Il me délivra de mon adversaire puissant, De mes ennemis qui étaient plus forts que moi.

18 Ils m'avaient surpris au jour de ma détresse; Mais l'Eternel fut mon appui.

19 Il m'a mis au large, Il m'a sauvé, parce qu'il m'aime.

20 L'Eternel m'a traité selon ma droiture, Il m'a rendu selon la pureté de mes mains;

21 Car j'ai observé les voies de l'Eternel, Et je n'ai point été coupable envers mon Dieu.

22 Toutes ses ordonnances ont été devant moi, Et je ne me suis point écarté de ses lois.

23 J'ai été sans reproche envers lui, Et je me suis tenu en garde contre mon iniquité.

24 Aussi l'Eternel m'a rendu selon ma droiture, Selon la pureté de mes mains devant ses yeux.

25 Avec celui qui est bon tu te montres bon, Avec l'homme droit tu agis selon la droiture,

26 Avec celui qui est pur tu te montres pur, Et avec le pervers tu agis selon sa perversité.

27 Tu sauves le peuple qui s'humilie, Et tu abaisses les regards hautains.

28 Oui, tu fais briller ma lumière; L'Eternel, mon Dieu, éclaire mes ténèbres.

29 Avec toi je me précipite sur une troupe en armes, Avec mon Dieu je franchis une muraille.

30 Les voies de Dieu sont parfaites, La parole de l'Eternel est éprouvée; Il est un bouclier pour tous ceux qui se confient en lui.

31 Car qui est Dieu, si ce n'est l'Eternel; Et qui est un rocher, si ce n'est notre Dieu?

32 C'est Dieu qui me ceint de force, Et qui me conduit dans la voie droite.

33 Il rend mes pieds semblables à ceux des biches, Et il me place sur mes lieux élevés.

34 Il exerce mes mains au combat, Et mes bras tendent l'arc d'airain.

35 Tu me donnes le bouclier de ton salut, Ta droite me soutient, Et je deviens grand par ta bonté.

36 Tu élargis le chemin sous mes pas, Et mes pieds ne chancellent point.

37 Je poursuis mes ennemis, je les atteins, Et je ne reviens pas avant de les avoir anéantis.

38 Je les brise, et ils ne peuvent se relever; Ils tombent sous mes pieds.

39 Tu me ceins de force pour le combat, Tu fais plier sous moi mes adversaires.

40 Tu fais tourner le dos à mes ennemis devant moi, Et j'extermine ceux qui me haïssent.

41 Ils crient, et personne pour les sauver! Ils crient à l'Eternel, et il ne leur répond pas!

42 Je les broie comme la poussière qu'emporte le vent, Je les foule comme la boue des rues.

43 Tu me délivres des dissensions du peuple; Tu me mets à la tête des nations; Un peuple que je ne connaissais pas m'est asservi.

44 Ils m'obéissent au premier ordre, Les fils de l'étranger me flattent;

45 Les fils de l'étranger sont en défaillance, Ils tremblent hors de leurs forteresses.

46 Vive l'Eternel, et béni soit mon rocher! Que le Dieu de mon salut soit exalté,

47 Le Dieu qui est mon vengeur, Qui m'assujettit les peuples,

48 Qui me délivre de mes ennemis! Tu m'élèves au-dessus de mes adversaires, Tu me sauves de l'homme violent.

49 C'est pourquoi je te louerai parmi les nations, ô Eternel! Et je chanterai à la gloire de ton nom.

50 Il accorde de grandes délivrances à son roi, Et il fait miséricorde à son oint, A David, et à sa postérité, pour toujours.