1 Az Ezrahita Ethán tanítása.
2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!
3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]
4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.
10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.
15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.
16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;
21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,
22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.
23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;
24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.
25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.
26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.
27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!
28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.
30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.
31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;
34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.
35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.
38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.
39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.
40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.
41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.
42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.
43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.
45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.
46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?
48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.
50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!
51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,
52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]
1 Cantique d'Ethan, l'Ezrachite. Je chanterai toujours les bontés de l'Eternel; Ma bouche fera connaître à jamais ta fidélité.
2 Car je dis: La bonté a des fondements éternels; Tu établis ta fidélité dans les cieux.
3 J'ai fait alliance avec mon élu; Voici ce que j'ai juré à David, mon serviteur:
4 J'affermirai ta postérité pour toujours, Et j'établirai ton trône à perpétuité. Pause.
5 Les cieux célèbrent tes merveilles, ô Eternel! Et ta fidélité dans l'assemblée des saints.
6 Car qui, dans le ciel, peut se comparer à l'Eternel? Qui est semblable à toi parmi les fils de Dieu?
7 Dieu est terrible dans la grande assemblée des saints, Il est redoutable pour tous ceux qui l'entourent.
8 Eternel, Dieu des armées! qui est comme toi puissant, ô Eternel? Ta fidélité t'environne.
9 Tu domptes l'orgueil de la mer; Quand ses flots se soulèvent, tu les apaises.
10 Tu écrasas l'Egypte comme un cadavre, Tu dispersas tes ennemis par la puissance de ton bras.
11 C'est à toi qu'appartiennent les cieux et la terre, C'est toi qui as fondé le monde et ce qu'il renferme.
12 Tu as créé le nord et le midi; Le Thabor et l'Hermon se réjouissent à ton nom.
13 Ton bras est puissant, Ta main forte, ta droite élevée.
14 La justice et l'équité sont la base de ton trône. La bonté et la fidélité sont devant ta face.
15 Heureux le peuple qui connaît le son de la trompette; Il marche à la clarté de ta face, ô Eternel!
16 Il se réjouit sans cesse de ton nom, Et il se glorifie de ta justice.
17 Car tu es la gloire de sa puissance; C'est ta faveur qui relève notre force.
18 Car l'Eternel est notre bouclier, Le Saint d'Israël est notre roi.
19 Alors tu parlas dans une vision à ton bien-aimé, Et tu dis: J'ai prêté mon secours à un héros, J'ai élevé du milieu du peuple un jeune homme;
20 J'ai trouvé David, mon serviteur, Je l'ai oint de mon huile sainte.
21 Ma main le soutiendra, Et mon bras le fortifiera.
22 L'ennemi ne le surprendra pas, Et le méchant ne l'opprimera point;
23 J'écraserai devant lui ses adversaires, Et je frapperai ceux qui le haïssent.
24 Ma fidélité et ma bonté seront avec lui, Et sa force s'élèvera par mon nom.
25 Je mettrai sa main sur la mer, Et sa droite sur les fleuves.
26 Lui, il m'invoquera: Tu es mon père, Mon Dieu et le rocher de mon salut!
27 Et moi, je ferai de lui le premier-né, Le plus élevé des rois de la terre.
28 Je lui conserverai toujours ma bonté, Et mon alliance lui sera fidèle;
29 Je rendrai sa postérité éternelle, Et son trône comme les jours des cieux.
30 Si ses fils abandonnent ma loi Et ne marchent pas selon ses ordonnances,
31 S'ils violent mes préceptes Et n'observent pas mes commandements,
32 Je punirai de la verge leurs transgressions, Et par des coups leurs iniquités;
33 Mais je ne lui retirerai point ma bonté Et je ne trahirai pas ma fidélité,
34 Je ne violerai point mon alliance Et je ne changerai pas ce qui est sorti de mes lèvres.
35 J'ai juré une fois par ma sainteté: Mentirai-je à David?
36 Sa postérité subsistera toujours; Son trône sera devant moi comme le soleil,
37 Comme la lune il aura une éternelle durée. Le témoin qui est dans le ciel est fidèle. Pause.
38 Et pourtant, tu as rejeté, tu as repoussé! Tu t'es irrité contre ton oint!
39 Tu as dédaigné l'alliance avec ton serviteur; Tu as abattu, profané sa couronne.
40 Tu as détruit toutes ses murailles, Tu as mis en ruines ses forteresses.
41 Tous les passants le dépouillent; Il est un objet d'opprobre pour ses voisins.
42 Tu as élevé la droite de ses adversaires, Tu as réjoui tous ses ennemis;
43 Tu as fait reculer le tranchant de son glaive, Et tu ne l'as pas soutenu dans le combat.
44 Tu as mis un terme à sa splendeur, Et tu as jeté son trône à terre;
45 Tu as abrégé les jours de sa jeunesse, Tu l'as couvert de honte. Pause.
46 Jusques à quand, Eternel! te cacheras-tu sans cesse, Et ta fureur s'embrasera-t-elle comme le feu?
47 Rappelle-toi ce qu'est la durée de ma vie, Et pour quel néant tu as créé tous les fils de l'homme.
48 Y a-t-il un homme qui puisse vivre et ne pas voir la mort, Qui puisse sauver son âme du séjour des morts? Pause.
49 Où sont, Seigneur! tes bontés premières, Que tu juras à David dans ta fidélité?
50 Souviens-toi, Seigneur! de l'opprobre de tes serviteurs, Souviens-toi que je porte en mon sein tous les peuples nombreux;
51 Souviens-toi des outrages de tes ennemis, ô Eternel! De leurs outrages contre les pas de ton oint.
52 Béni soit à jamais l'Eternel! Amen! Amen!