1 A karmesternek: Dávidé.

Az Úrhoz menekülök.

Hogyan mondhatjátok nekem:

Menekülj a hegyre, mint a madár?!

2 Mert a bűnösök már feszítik az íjat,

rátették a nyilat a húrra,

hogy titokban rálőjenek

a tiszta szívűekre.

3 Ha az alapfalakat is lerombolják,

mit tehet az igaz ember?

4 Az Úr ott van szent templomában,

az Úr, akinek trónja a mennyben van,

lát a szemével,

pillantása megvizsgálja az embereket.*

5 Az Úr megvizsgálja

az igazat és a bűnöst,

szívből gyűlöli azt,

aki az erőszakot szereti.

6 Hullasson a bűnösökre

kénköves, tüzes parazsat,

perzselő szél legyen osztályrészük!*

7 Bizony, igaz az Úr,

igaz tetteket szeret;

a becsületes emberek meglátják arcát.*