1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.*

2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk,

mindig biztos segítség a nyomorúságban.

3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld,

és hegyek omlanak a tenger mélyébe;*

4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei,

és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)

5 Egy folyam ágai

örvendeztetik Isten városát,

A Felségesnek szent hajlékait.*

6 Isten van benne, nem inog meg,

megsegíti Isten reggelre kelve.*

7 Népek háborognak, országok inognak,

ha az Úr mennydörög,

megretten a föld.

8 A Seregek Ura velünk van,

Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

9 Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit,

aki bámulatos dolgokat

művel a földön.

10 Háborúkat szüntet meg

a föld kerekségén,

íjat tör össze, lándzsát tördel szét,

harci kocsikat éget el.

11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg,

hogy én vagyok az Isten!

Magasztalnak a népek,

magasztal a föld.*

12 A Seregek Ura velünk van,

Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)