1 Miért tombolnak a népek,

milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?*

2 Összegyűlnek a föld királyai,

a fejedelmek együtt tanácskoznak

az Úr ellen és felkentje ellen:

3 Dobjuk le magunkról bilincseiket,

tépjük le köteleiket!

4 A mennyben lakozó kineveti,

az Úr kigúnyolja őket.*

5 Majd így szól hozzájuk haragjában,

izzó haragjában így rémíti meg őket:

6 Én kentem föl királyomat

szent hegyemen, a Sionon!

7 Kihirdetem az Úr végzését.

Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy!

Fiammá fogadtalak ma téged!*

8 Kérd tőlem, és neked adom

örökségül a népeket,

birtokul a földkerekséget.*

9 Összetöröd őket vasvesszővel,

szétzúzod, mint a cserépedényt!*

10 Azért ti, királyok, térjetek észhez,

okuljatok, ti bírái a földnek!

11 Félelemmel szolgáljátok az Urat,

reszketve vígadjatok!

12 Csókoljátok a fiút,

hogy meg ne haragudjék,

és el ne pusztuljatok az úton.

Mert hamar föllángol haragja,

de mind boldog, aki hozzá menekül!