1 Uram, megtorlás Istene,

megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva!*

2 Emelkedj fel, földnek bírája,

fizess meg a gőgösöknek tetteikért!*

3 Uram, meddig fognak a bűnösök,

meddig fognak a bűnösök vigadni?

4 Hangoskodnak, kihívóan beszélnek,

kérkednek a gonosztevők.

5 Tiporják, Uram, népedet,

nyomorgatják örökségedet.

6 Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt,

megölik az árvákat.

7 Azt gondolják, nem látja az Úr,

nem veszi észre Jákób Istene.

8 Térjetek észhez, ti ostobák a nép közt!

Ti esztelenek, mikor jön meg az eszetek?

9 Aki a fület alkotta, az ne hallana?

Aki a szemet formálta, az ne látna?*

10 Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne?

Hiszen ő tanítja ismeretre az embert!

11 Az Úr tudja, milyen hiábavalók

az ember gondolatai.*

12 Boldog az az ember,

akit te megfenyítesz, Uram,

és megtanítasz törvényedre,*

13 hogy megóvd a rossz napoktól,

míg a bűnösöknek megássák a sírját.

14 Nem taszítja el népét az Úr,

nem hagyja el örökségét.*

15 Mert diadalra jut még a jog,

és azt követi minden tiszta szívű ember.

16 Ki kel védelmemre a gonoszok ellen?

Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?

17 Ha az Úr nem segített volna rajtam,

én már a csend honában laknám.

18 Mikor azt gondoltam,

hogy roskad a lábam,

szereteted, Uram, támogatott engem.

19 Ha megtelik szívem aggodalommal,

vigasztalásod felüdíti lelkemet.*

20 Vállalhatsz-e közösséget

a romlottság ítélőszékével,

mely a törvényesség látszatával

nyomorúságot idéz elő?

21 Az igaz embernek életére törnek,

az ártatlan embert elítélik.

22 De nekem az Úr a váram,

Istenem az oltalmam és kősziklám.

23 Ellenük fordítja saját gazságukat,

megsemmisíti őket

saját gonoszságuk által,

megsemmisíti őket Istenünk, az Úr.