1 A karmesternek: „A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

2 Ó, Urunk, mi Urunk!

Mily felséges a te neved az egész földön,

az égen is megmutattad fenségedet!

3 Gyermekek és csecsemők szája által is

építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben,

hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.*

4 Ha látom az eget, kezed alkotását,

a holdat és a csillagokat,

amelyeket ráhelyeztél,

5 micsoda a halandó – mondom –,

hogy törődsz vele,

és az emberfia, hogy gondod van rá?**

6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél,

dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.

7 Úrrá tetted kezed alkotásain,

mindent a lába alá vetettél:

8 a juhokat és marhákat mind,

még a mezei vadakat is,

9 az ég madarait, a tenger halait,

amelyek a tenger ösvényein járnak.

10 Ó, Urunk, mi Urunk!

Mily felséges a te neved az egész földön!