1 A karmesternek: Dávid zsoltára.

2 Az egek hirdetik Isten dicsőségét,

kezének munkájáról beszél a menny.*

3 Nappal a nappalnak adja át e szót,

éjjel az éjjelnek adja tudtul.

4 Nincs szó és nincs beszéd,

hangjuk sem hallatszik,

5 mégis eljut hangjuk az egész földre,

szavuk a világ végéig.

Sátrat készített a napnak,*

6 amely mint vőlegény jön ki szobájából,

örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.

7 Elindul az ég egyik szélétől,

átível a másik széléig,

nincs rejtve melege elől semmi.

8 Az Úr törvénye tökéletes,

felüdíti a lelket.

Az Úr intő szava határozott,

bölccsé teszi az együgyűt.*

9 Az Úr rendelkezései helyesek,

megörvendeztetik a szívet.

Az Úr parancsolata világos,

ragyogóvá teszi a szemet.

10 Az Úr félelme tiszta,

megmarad örökké.

Az Úr döntései igazak,

mindenben igazságosak,*

11 kívánatosabbak az aranynál,

sok színaranynál is,

édesebbek a méznél,

a csurgatott méznél is.*

12 Szolgádat is figyelmeztetik:

ha megtartja azokat, jutalma bőséges.

13 A tévedéseket ki veheti észre?

Titkos bűnök miatt ne büntess meg!

14 A kevélységtől is tartsd távol szolgádat,

ne uralkodjék rajtam.

Akkor feddhetetlen maradok,

sok bűntől mentesen.

15 Fogadd kedvesen számnak mondásait

és szívem gondolatait,

Uram, kősziklám és megváltóm!