1 Dávid zsoltára.

Uram, hallgasd meg

imádságomat,

figyelj könyörgésemre!

Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te!

2 Ne szállj perbe szolgáddal,

hiszen egy élő sem igaz előtted!*

3 Mert ellenség üldöz engem,

földre tiporja életemet,

sötétségbe taszít,

mint a régen meghaltakat.

4 Lelkem elcsüggedt bennem,

szívem megdermedt bensőmben.

5 Visszaemlékezem a régi napokra,

végiggondolom minden tettedet,

elmélkedem kezed alkotásain.*

6 Imádkozva nyújtom feléd kezem,

lelkem utánad eped,

mint a kiszikkadt föld. (Szela.)

7 Siess, Uram, hallgass meg,

mert odavan a lelkem.

Ne rejtsd el orcádat előlem,

mert olyan leszek, mint a sírba leszállók!

8 Hadd halljam minden reggel,

hogy hűséges vagy,

hiszen benned bízom!

Ismertesd meg velem,

melyik úton járjak,

mert hozzád vágyódik lelkem.

9 Ments meg ellenségeimtől, Uram,

nálad keresek oltalmat!

10 Taníts akaratod teljesítésére,

mert te vagy Istenem!

A te jó lelked vezéreljen

az egyenes úton!

11 Tartsd meg életemet

nevedért, Uram,

hozz ki engem a nyomorúságból

a te igazságodért!

12 Némítsd el ellenségeimet

a te hűségedért!

Pusztítsd el azokat,

akik életemre törnek,

mert a te szolgád vagyok én!