1 Amikor Babilon folyói mellett laktunk,

sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.*

2 Az ott levő fűzfákra

akasztottuk hárfáinkat.

3 Mert akik elhurcoltak minket,

énekszót követeltek tőlünk,

és akik sanyargattak, öröméneket:

Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!

4 Hogyan énekelhetnénk

éneket az Úrról

idegen földön?

5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem,

bénuljon meg a jobb kezem!*

6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez,

ha nem emlékezem rád,

ha nem Jeruzsálemet tartom

legfőbb örömömnek!

7 Emlékezz, Uram, az edómiakra,

akik ezt mondták Jeruzsálem napján:

Romboljátok le, romboljátok le,

egészen az alapjáig!*

8 Babilon pusztulásra méltó népe!

Boldog lesz, aki megfizet neked

azért, amit velünk elkövettél.

9 Boldog lesz, aki megragadja,

és a sziklához csapja csecsemőidet!*