1 Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.

2 Magasztallak, Uram,

mert megmentettél.

Nem engedted, hogy ellenségeim

örüljenek bajomon.

3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam,

és meggyógyítottál engem.

4 Uram, kihoztál engem

a holtak hazájából,

életben tartottál,

nem roskadtam a sírba.*

5 Zengjetek az Úrnak, ti hívei,

magasztaljátok szent nevét!

6 Mert csak egy pillanatig tart haragja,

de egész életen át a kegyelme.

Este szállást vesz a sírás,

reggelre itt az ujjongás.*

7 Míg jó dolgom volt, azt gondoltam:

Nem tántorodom meg soha.

8 Uram, kegyelmedből

hatalmas hegyre állítottál.

De ha elrejtetted orcádat,

én megrettentem.

9 Hozzád kiáltok, Uram!

Így esedezem az Úrhoz:

10 Mit használ neked a vérem,

ha leszállok a sírgödörbe?

Hálát ad-e neked, aki porrá lett,

hirdeti-e hűségedet?*

11 Hallgass meg, Uram, kegyelmesen,

légy segítségemre, Uram!

12 Gyászomat örömre fordítottad,

leoldoztad gyászruhámat,

és örömbe öltöztettél.

13 Ezért szüntelen zeng neked a szívem,

örökké magasztallak, Uram, Istenem!