1 Zsoltár. Ének szombatnapra.

2 Milyen jó hálát adni az Úrnak,

és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges,*

3 hirdetni reggel szeretetedet,

hűségedet minden éjjel

4 tízhúrú hangszeren és lanton,

zengő hárfán!

5 Mert megörvendeztettél

tetteiddel, Uram,

kezed alkotásainak ujjongok.

6 Mily nagyok alkotásaid, Uram!

Igen mélyek gondolataid!*

7 Az ostoba ember nem ismeri fel,

az esztelen nem érti meg.

8 Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű,

és kivirul minden gonosztevő,

végül mégis el kell pusztulniuk.

9 De te, Uram, magasztos vagy örökké!

10 Mert ellenségeid, Uram,

ellenségeid elenyésznek,

szétszóródnak a gonosztevők mind.

11 De engem olyan erőssé tettél,

mint mikor a bivaly öklel,

és friss olajjal kentél meg engem.*

12 Szemem nyugodtan nézi azokat,

akik leselkednek rám,

fülem nyugodtan hallja,

hogy rám akarnak támadni a gonoszok.

13 Az igaz virul, mint a pálmafa,

magasra nő, mint a libánoni cédrus.

14 Az Úr házában vannak elültetve,

ott virulnak Istenünk udvarain.

15 Öreg korban is sarjat hajtanak,

dús lombúak és zöldek maradnak,

16 és hirdetik: Igaz az Úr,

kősziklám ő, akiben nincs álnokság!