1 A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára.

2 Segíts, Uram,

mert elfogytak a kegyesek,

eltűntek a hívek az emberek közül.*

3 Hazug módon beszélnek egymással,

sima szájjal, kétszínűen beszélnek.

4 Irtson ki az Úr minden sima szájat

és nagyokat mondó nyelvet!

5 Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel,

segít rajtunk a szánk,

ki lehetne úrrá rajtunk?

6 Most már fölkelek – mondja az Úr –

a nyomorultak elnyomása,

a szegények sóhajtása miatt,

és szabadulást adok az arra vágyódónak.

7 Az Úr ígéretei tiszták,

olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst,

melyet földbe vájt formába öntöttek.*

8 Uram, te megtartod ígéreteidet,

minket pedig megoltalmazol

ettől a nemzedéktől mindenkor,

9 még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk,

és az alávalóságot magasztalják is az emberek.