1 A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára.*

2 Megkegyelmeztél, Uram, országodnak,

jóra fordítottad Jákób sorsát.*

3 Megbocsátottad néped bűnét,

elengedted minden vétkét. (Szela.)

4 Visszatartottad nagy haragodat,

elfojtottad haragod hevét.

5 Fordulj felénk, szabadító Istenünk,

ne haragudj ránk többé!

6 Örökké akarsz haragudni ránk?

Nemzedékről nemzedékre

tart haragod?

7 Nem akarsz új életet adni nekünk,

és örömöt szerezni népednek?*

8 Mutasd meg, Uram,

hogy szeretsz minket,

és adj nekünk szabadulást!

9 Hadd halljam meg,

mit hirdet az Úristen!

Bizony, békességet hirdet

népének, híveinek,

hogy ne legyenek újra oktalanok.*

10 Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz,

hogy dicsősége lakozzék földünkön.

11 Szeretet és hűség találkoznak,

igazság és béke csókolgatják egymást.

12 Hűség sarjad a földből,

és igazság tekint le a mennyből.

13 Az Úr is megad minden jót,

földünk is meghozza termését.

14 Igazság jár előtte,

az készít utat lépteinek.