1 A karmesternek: Dávid zsoltára.

2 Ments meg, Uram,

a gonosz emberektől,

oltalmazz meg az erőszakos emberektől,

3 akik rosszat terveznek szívükben,

minden nap háborúságot szítanak!

4 Nyelvük éles, mint a kígyóé,

viperaméreg van ajkukon. (Szela.)*

5 Őrizz meg, Uram,

a bűnösök hatalmától,

oltalmazz meg az erőszakos emberektől,

akik jártomban el akarnak gáncsolni!

6 Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek,

köteleket és hálót feszítettek ki,

az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)

7 Te vagy Istenem – mondom az Úrnak –,

figyelj hát, Uram, könyörgő szavamra!

8 Én Uram, Uram, hatalmas szabadítóm,

te véded fejemet a küzdelem napján.

9 Ne teljesítsd, Uram,

a bűnös kívánságát,

ne engedd sikerülni terveit,

ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)

10 A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon

az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!

11 Hulljon rájuk tüzes parázs,

taszítsd őket vizes gödrökbe,

hogy föl ne kelhessenek!

12 Ne maradjon meg

a rágalmazó a földön,

az erőszakos embert

üldözze gonoszsága,

míg össze nem roskad!

13 Tudom, hogy az Úr felkarolja

a nyomorultak ügyét,

a szegények jogát.

14 Csak az igazak magasztalják nevedet,

a becsületesek maradnak meg színed előtt.