Salmos 116

Hálaadás és fogadalom

1 Szeretem az Urat,

mert meghallgatja könyörgésem szavát.

2 Felém fordította fülét,

ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.

3 Körülfontak a halál kötelei,

a sírtól való rettegés fogott el engem,

nyomorúságban és bánatban vagyok.*Zsolt 18,5–6

4 De az Úr nevét hívom segítségül:

Ó Uram, mentsd meg életemet!

5 Kegyelmes és igazságos az Úr,

irgalmas a mi Istenünk.

6 Megőrzi az Úr az együgyűeket,

elesett vagyok, de ő megsegít.

7 Légy újból nyugodt, lelkem,

mert jól bánt veled az Úr!

8 Megmentettél engem a haláltól,

szememet a könnyhullatástól,

lábamat az elbukástól,

9 az Úr színe előtt járhatok

az élők földjén.

10 Hittem, ha így szólok is:

Igen nyomorult vagyok!*2Kor 4,13

11 Kétségbeesésemben mondtam:

Minden ember hazug!*Róm 3,4

12 Mit fizessek az Úrnak

a sok jóért, amit velem tett?

13 A szabadulásért fölemelem a poharat,

és az Úr nevét hirdetem.

14 Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat,

egész népe jelenlétében.

15 Drágának tekinti az Úr

híveinek halálát.*Zsolt 72,14

16 Ó, Uram, én a szolgád vagyok,

szolgád vagyok, szolgálód fia:

levetted rólam a bilincset.

17 Hálaáldozatot mutatok be neked,

és az Úr nevét hirdetem.

18 Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat

egész népe jelenlétében,

19 az Úr házának udvaraiban,

tebenned, Jeruzsálem!

Dicsérjétek az Urat!