4 Szívem fölhevült bennem,

míg sóhajtoztam, lángra lobbantam,

nyelvemmel beszélni kezdtem:

5 Add tudtomra, Uram, életem végét,

meddig tart napjaim sora,

hadd tudjam meg,

milyen mulandó vagyok!*

6 Íme, arasznyivá tetted napjaimat,

életem ideje semmiség előtted.

Mint egy lehelet, annyit ér

minden ember, aki él. (Szela.)*