1 Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt,

ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!

2 Menjünk eléje hálaadással,

ujjongjunk előtte énekszóval!

3 Mert nagy Isten az Úr,

nagy király minden isten fölött.

4 Kezében vannak a föld mélységei,

a hegyek ormai is az övéi.

5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta,

a szárazföldet is az ő keze formálta.

6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg,

essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!

7 Mert ő a mi Istenünk,

mi pedig legelőjének népe,

kezében levő nyáj vagyunk.

Most, amikor halljátok szavát,*Zsid 3,7–11;4,7

8 ne keményítsétek meg szíveteket,

mint Meríbánál,

amikor Masszánál voltatok a pusztában,*2Móz 17,1–7

9 ahol megkísértettek engem őseitek,

próbára tettek, bár látták tetteimet.

10 Negyven évig bosszankodtam

arra a nemzedékre

és ezt mondtam:

Tévelygő szívű ez a nép,

nem ismeri útjaimat.*4Móz 14,21–34

11 Meg is esküdtem haragomban,

hogy nem mehetnek be

a nyugalom helyére!