1 Pourquoi, ô Éternel, te tiens-tu loin, et te caches-tu au temps de la détresse?

2 Le méchant, dans son orgueil, poursuit les malheureux. Ils sont pris par les artifices qu'il a médités.

3 Car le méchant se glorifie du désir de son âme; le ravisseur blasphème contre l'Éternel, et l'outrage.

4 Le méchant dit avec arrogance: Il ne fera point d'enquête! Toutes ses pensées sont qu'il n'y a point de Dieu.

5 Ses voies prospèrent en tout temps; tes jugements sont loin de sa vue; il souffle contre tous ses ennemis.

6 Il dit en son cœur: Je ne serai point ébranlé, jamais il ne m'arrivera de mal.

7 Sa bouche est pleine de malédiction, de fraude et de violence; sous sa langue il n'y a que tourment et qu'outrage.

8 Il se tient aux aguets près des hameaux; il tue l'innocent dans les lieux écartés; ses yeux épient le malheureux.

9 Il s'embusque dans les lieux cachés, comme un lion dans son repaire; il se tient aux aguets pour surprendre le faible; il surprend le faible, en l'attirant dans son filet.

10 Il se tapit, il se baisse, et les malheureux tombent en sa puissance.

11 Il dit en son cœur: Dieu oublie, il a caché sa face, il ne le verra jamais.

12 Lève-toi, Éternel! O Dieu, lève ta main, n'oublie point les affligés!

13 Pourquoi le méchant outrage-t-il Dieu, et dit-il en son cœur que tu n'en feras point d'enquête?

14 Tu l'as vu! Car tu regardes le tourment et la peine, pour en tenir compte; c'est sur toi que se repose le malheureux, tu es le secours de l'orphelin.

15 Romps le bras du méchant, et recherche la méchanceté de l'injuste, jusqu'à ce que tu ne la trouves plus.

16 L'Éternel est Roi à toujours et à perpétuité; les nations ont disparu de dessus sa terre.

17 Éternel, tu entends le souhait des affligés; affermis leurs cœurs, prête-leur une oreille attentive,

18 Pour faire droit à l'orphelin et à l'opprimé; afin que sur la terre l'homme ne continue plus à répandre l'effroi.

1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?

2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

3 Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

4 A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

5 Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.

7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

10 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.

11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!

13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]

14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.

16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.

17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.