1 Maskil d'Éthan l'Ezrachite.

2 Je chanterai à jamais les bontés de l'Éternel; ma bouche publiera ta fidélité d'âge en âge.

3 Car j'ai dit: Ta bonté subsiste à jamais; tu établis ta fidélité dans les cieux.

4 J'ai traité alliance avec mon élu; j'ai fait serment à David, mon serviteur, disant:

5 J'affermirai ta postérité pour toujours, et je fonderai ton trône pour tous les âges. (Sélah.)

6 Les cieux, ô Éternel, célèbrent tes merveilles et ta fidélité dans l'assemblée des saints.

7 Car qui, dans les lieux célestes, est comparable à l'Éternel? qui ressemble à l'Éternel parmi les fils des dieux?

8 Dieu est terrible dans l'assemblée des saints, redoutable plus que tous ceux qui l'environnent.

9 Éternel, Dieu des armées, qui est puissant comme toi, ô Éternel? Tu es environné de ta fidélité.

10 Tu domines sur l'orgueil de la mer; quand ses vagues s'élèvent, toi, tu les apaises.

11 Tu as abattu Rahab comme un blessé à mort; par ton bras puissant tu as dissipé tes ennemis.

12 A toi sont les cieux, à toi aussi la terre; tu as fondé le monde et ce qu'il renferme.

13 Tu as créé le nord et le midi; le Thabor et l'Hermon poussent des cris de joie à ton nom.

14 Ton bras est puissant, ta main forte, ta droite élevée.

15 La justice et l'équité sont la base de ton trône; la grâce et la vérité marchent devant ta face.

16 Heureux le peuple qui connaît les cris de joie! Éternel, ils marchent à la clarté de ta face.

17 Ils se réjouissent en ton nom chaque jour, et se glorifient de ta justice.

18 Car tu es leur gloire et leur force; c'est par ta faveur que notre corne est élevée.

19 Car l'Éternel est notre bouclier; le Saint d'Israël est notre roi.

20 Tu parlas jadis à ton bien-aimé dans une vision, et tu dis: J'ai prêté secours à un homme fort; j'ai élevé du milieu du peuple un héros;

21 J'ai trouvé David mon serviteur, je l'ai oint de mon huile sainte;

22 Ma main sera constamment avec lui, et mon bras le fortifiera;

23 L'ennemi ne pourra le surprendre, et l'homme inique ne l'opprimera point;

24 Je briserai devant lui ses adversaires, et je frapperai ceux qui le haïssent;

25 Ma fidélité, ma faveur seront avec lui, et sa force s'élèvera par mon nom;

26 Je mettrai sa main sur la mer, et sa droite sur les fleuves.

27 Il m'invoquera, disant: Tu es mon Père, mon Dieu et le rocher de mon salut.

28 Aussi j'en ferai le premier-né, le souverain des rois de la terre.

29 Je lui conserverai ma faveur à toujours, et mon alliance lui est assurée.

30 Je rendrai sa postérité éternelle, et son trône comme les jours des cieux.

31 Si ses fils abandonnent ma loi, et ne marchent pas selon mes ordonnances;

32 S'ils violent mes statuts, et ne gardent pas mes commandements;

33 Je châtierai leur transgression par la verge, et leur iniquité par des plaies.

34 Mais je ne lui retirerai pas ma bonté, et ne lui fausserai point ma foi.

35 Je ne violerai point mon alliance, et ne changerai pas ce qui est sorti de mes lèvres.

36 J'ai une fois juré par ma sainteté; je ne mentirai point à David.

37 Sa postérité subsistera toujours, et son trône aussi longtemps que le soleil devant moi.

38 Comme la lune, il durera à jamais; et il y en a dans les cieux un témoin fidèle.

39 Cependant tu l'as rejeté, tu l'as méprisé; tu t'es indigné contre ton Oint;

40 Tu as repoussé l'alliance de ton serviteur; tu as jeté à terre et profané sa couronne.

41 Tu as rompu toutes ses barrières; tu as ruiné ses forteresses.

42 Tous ceux qui passent au chemin le pillent; il est en opprobre à ses voisins.

43 Tu as élevé la droite de ses adversaires, tu as réjoui tous ses ennemis;

44 Tu as fait plier la pointe de son épée et ne l'as pas soutenu dans le combat.

45 Tu as fait cesser son éclat, et tu as jeté son trône à terre;

46 Tu as abrégé les jours de sa jeunesse, et tu l'as couvert de honte. (Sélah.)

47 Jusques à quand, Éternel, te cacheras-tu sans cesse, et ta colère sera-t-elle embrasée comme un feu?

48 Rappelle-toi quelle est ma durée, pour quel néant tu as créé tous les fils des hommes.

49 Quel homme pourra vivre et ne point voir la mort? Qui sauvera son âme de la main du Sépulcre? (Sélah.)

50 Seigneur, où sont tes bontés premières, que tu juras à David sur ta fidélité?

51 Souviens-toi, Seigneur, de l'opprobre de tes serviteurs; et que je porte en mon sein l'opprobre fait par tous ces grands peuples.

52 Car tes ennemis ont outragé, ô Éternel, tes ennemis ont outragé les pas de ton Oint.

53 Béni soit l'Éternel à toujours! Amen, oui, amen!

1 Az Ezrahita Ethán tanítása.

2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!

3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]

4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:

5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.

6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.

7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?

8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.

9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.

10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.

11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.

12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.

13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.

14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.

15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.

16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!

17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.

18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.

19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.

20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;

21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,

22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.

23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;

24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.

25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.

26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.

27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!

28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.

29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.

30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.

31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;

32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:

33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;

34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.

35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.

36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?

37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.

38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.

39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.

40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.

41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.

42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.

43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.

44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.

45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.

46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.

47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?

48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.

50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!

51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,

52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]