1 Au maître-chantre. Sur Shushan-Éduth (le lys lyrique). Mictam (cantique) de David, pour enseigner;2 Lorsqu'il fit la guerre avec les Syriens de Mésopotamie et avec les Syriens de Tsoba, et que Joab revint et défit douze mille Édomites dans la vallée du Sel.3 O Dieu, tu nous as rejetés, tu nous as dispersés, tu t'es irrité; rétablis-nous!4 Tu as fait trembler la terre, tu l'as déchirée; répare ses brèches, car elle est ébranlée.5 Tu as fait voir à ton peuple des choses dures; tu nous as abreuvés d'un vin d'étourdissement.6 Mais tu as donné à ceux qui te craignent un étendard7 Afin que tes bien-aimés soient délivrés; sauve-nous par ta droite, et nous exauce!8 Dieu a parlé dans son sanctuaire; je me réjouirai; je partagerai Sichem, et je mesurerai la vallée de Succoth:9 Galaad est à moi; à moi Manassé; Éphraïm est le rempart de ma tête; Juda mon législateur;10 Moab est le bassin où je me lave; je jette mon soulier sur Édom; terre des Philistins, pousse des acclamations à mon honneur!11 Qui me conduira vers la ville forte? Qui me mènera jusqu'en Édom?12 N'est-ce pas toi, ô Dieu, qui nous avais rejetés, qui ne sortais plus, ô Dieu, avec nos armées?13 Donne-nous du secours pour sortir de détresse; car14 En Dieu nous combattrons avec vaillance, et c'est lui qui foulera nos adversaires.

1 Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;2 Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.3 Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!4 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.5 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.6 Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.7 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!8 Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:9 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!11 Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel? [ (Psalms 60:13) Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló. ] [ (Psalms 60:14) Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket. ]