1 Cantique. Psaume de David.

2 Mon cœur est disposé, ô Dieu! je chanterai, je psalmodierai; c'est ma gloire.

3 Réveillez-vous, mon luth et ma harpe! Je devancerai l'aurore.

4 Je te louerai parmi les peuples, ô Éternel; je te célébrerai parmi les nations.

5 Car ta bonté s'élève au-dessus des cieux, et ta fidélité jusqu'aux nues.

6 O Dieu, élève-toi sur les cieux! Que ta gloire soit sur toute la terre,

7 Afin que tes bien-aimés soient délivrés. Sauve-moi par ta droite, et m'exauce!

8 Dieu a parlé dans son sanctuaire; je me réjouirai; je partagerai Sichem, je mesurerai la vallée de Succoth.

9 Galaad est à moi, à moi Manassé; Éphraïm est le rempart de ma tête, et Juda mon législateur.

10 Moab est le bassin où je me lave; je jette mon soulier sur Édom; je pousse des cris de joie sur le pays des Philistins.

11 Qui me conduira dans la ville forte? Qui me mènera jusqu'en Édom?

12 N'est-ce pas toi, ô Dieu, qui nous avais rejetés, et qui ne sortais plus, ô Dieu, avec nos armées?

13 Donne-nous du secours pour sortir de détresse; car la délivrance qui vient de l'homme n'est que vanité.

14 Nous ferons des actions de valeur en Dieu, et il foulera nos ennemis.

1 Ének. Dávid zsoltára.

2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]

3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!

6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!

7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.

10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]