1 Mitcam (cantique) de David. Garde-moi, ô Dieu! car je me suis retiré vers toi.2 J'ai dit à l'Éternel: Tu es le Seigneur, je n'ai point de bien au-dessus de toi.3 C'est dans les saints, et dans les nobles âmes qui sont sur la terre, que je prends tout mon plaisir.4 Les idoles des impies se multiplient, ils courent après d'autres dieux: je ne ferai pas leurs aspersions de sang, et leur nom ne passera point par ma bouche.5 L'Éternel est mon héritage et ma portion; c'est toi qui m'assures mon lot.6 Ma possession m'est échue dans des lieux agréables, et un très bel héritage m'est échu.7 Je bénirai l'Éternel qui est mon conseil; les nuits même mon cœur m'instruit au-dedans de moi.8 J'ai eu l'Éternel constamment présent devant moi; puisqu'il est à ma droite, je ne serai point ébranlé.9 C'est pourquoi mon cœur se réjouit, et mon âme chante de joie; et ma chair même reposera en assurance.10 Car tu n'abandonneras pas mon âme au Sépulcre; tu ne permettras point que ton saint voie la corruption.11 Tu me feras connaître le chemin de la vie; il y a un rassasiement de joie devant ta face, et des délices à ta droite pour jamais.

1 Dávid miktámja.2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.