1 Maskil (cantique) d'Asaph. Pourquoi, ô Dieu, nous rejettes-tu à jamais, et ta colère fume-t-elle contre le troupeau de ta pâture?

2 Souviens-toi de ton assemblée, que tu t'es acquise jadis, que tu as rachetée pour être la tribu de ton héritage; souviens-toi de cette montagne de Sion, où tu as fait ta demeure.

3 Porte tes pas vers ces ruines perpétuelles: l'ennemi a tout détruit dans le lieu saint.

4 Tes ennemis ont rugi au milieu de tes parvis; ils y ont mis pour signes leurs signes.

5 Ils s'y font voir comme des gens élevant les haches dans l'épaisseur d'un bois.

6 Et déjà ils en brisent toutes les sculptures, avec des cognées et des marteaux.

7 Ils ont mis en feu ton sanctuaire; ils ont jeté à terre, profané la demeure de ton nom.

8 Ils ont dit en leur cœur: Détruisons-les tous! Ils ont brûlé toutes les synagogues de Dieu dans le pays.

9 Nous ne voyons plus nos signes; il n'y a plus de prophète, ni personne avec nous qui sache jusques à quand.

10 Jusques à quand, ô Dieu, l'adversaire outragera-t-il, l'ennemi méprisera-t-il sans cesse ton nom?

11 Pourquoi retires-tu ta main et ta droite? Tire-la de ton sein, et détruis!

12 Mais Dieu est mon Roi de tout temps, lui qui opère des délivrances au milieu de la terre.

13 C'est toi qui fendis la mer par ta puissance, qui brisas les têtes des dragons sur les eaux.

14 C'est toi qui écrasas les têtes du Léviathan, qui le donnas en pâture au peuple du désert.

15 C'est toi qui fis jaillir des sources et des ruisseaux; toi qui mis à sec les fleuves intarissables.

16 A toi est le jour, à toi aussi est la nuit; tu as créé la lumière et le soleil.

17 C'est toi qui as posé toutes les limites de la terre; l'été et l'hiver, c'est toi qui les as formés.

18 Souviens-toi que l'ennemi outrage, ô Éternel! qu'un peuple insensé méprise ton nom!

19 N'abandonne pas aux bêtes la vie de ta tourterelle; n'oublie pas pour toujours la troupe de tes affligés.

20 Regarde à ton alliance; car les lieux ténébreux de la terre sont pleins de repaires de violence.

21 Que l'opprimé ne retourne pas confus; que l'affligé et le pauvre louent ton nom!

22 Lève-toi, ô Dieu, défends ta cause! Souviens-toi de l'opprobre qui t'est fait tous les jours par l'insensé.

23 N'oublie pas les cris de tes adversaires, le bruit toujours grandissant de ceux qui s'élèvent contre toi!

1 Aszáf tanítása.

2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!

3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.

5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.

6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.

7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.

8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]

10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!

12 Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

13 Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

18 Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!

20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.

22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!