1 Psaume de David. Béni soit l'Éternel, mon rocher, qui dresse mes mains au combat et mes doigts à la bataille!
2 Mon bienfaiteur et ma forteresse, ma haute retraite et mon libérateur, mon bouclier et celui vers qui je me retire; celui qui range mon peuple sous moi!
3 Éternel, qu'est-ce que l'homme, que tu aies soin de lui? et le fils de l'homme que tu en tiennes compte?
4 L'homme est semblable à un souffle; ses jours sont comme l'ombre qui passe.
5 Éternel, abaisse tes cieux et descends; touche les montagnes, et qu'elles fument!
6 Fais briller l'éclair, et disperse-les; lance tes flèches, et les mets en déroute!
7 Étends tes mains d'en haut, délivre-moi, et me retire des grandes eaux, de la main du fils de l'étranger;
8 Dont la bouche profère le mensonge, et dont la droite est une droite trompeuse.
9 O Dieu, je te chanterai un cantique nouveau; je te célébrerai sur la lyre à dix cordes,
10 Toi qui donnes la délivrance aux rois, qui sauves David, ton serviteur, de l'épée meurtrière.
11 Délivre-moi, et me retire de la main des fils de l'étranger, dont la bouche profère le mensonge, et dont la droite est une droite trompeuse.
12 Que nos fils soient comme des plantes croissant dans leur jeunesse; nos filles comme des colonnes taillées, ornant les angles d'un palais!
13 Que nos celliers soient remplis, fournissant toute espèce de provisions; que nos brebis se multiplient par milliers, par dix milliers dans nos champs!
14 Que nos bœufs soient chargés de graisse; qu'il n'y ait ni brèche, ni attaque, ni clameur dans nos rues!
15 Heureux le peuple duquel il en est ainsi! Heureux le peuple dont l'Éternel est le Dieu!
1 Dávidé.
2 Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.
3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;
8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.
14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.