1 Psaume d'Asaph. Oui, Dieu est bon pour Israël, pour ceux qui ont le cœur pur.

2 Pour moi, le pied m'a presque manqué, et peu s'en est fallu que mes pas n'aient glissé;

3 Car j'ai porté envie aux insensés, voyant la prospérité des méchants.

4 Car ils ne sont point liés jusqu'à leur mort, et leur force est en son entier.

5 Quand les mortels sont en peine, ils n'y sont point; ils ne sont point frappés avec les humains.

6 C'est pourquoi l'orgueil les entoure comme un collier, la violence les couvre comme un vêtement.

7 Leurs yeux sont enflés à force d'embonpoint; les désirs de leur cœur se font jour.

8 Ils sont moqueurs et parlent méchamment d'opprimer; ils parlent avec hauteur.

9 Ils portent leur bouche jusqu'au ciel, et leur langue parcourt la terre.

10 Aussi son peuple en revient à ceci, quand on leur fait boire les eaux amères en abondance,

11 Et ils disent: Comment Dieu connaîtrait-il? Et comment y aurait-il de la connaissance chez le Très-Haut?

12 Voici, ceux-là sont des méchants, et, toujours heureux, ils amassent des richesses.

13 Certainement c'est en vain que j'ai purifié mon cœur, et que j'ai lavé mes mains dans l'innocence.

14 Car je suis frappé tous les jours, et mon châtiment revient chaque matin.

15 Si j'ai dit: Je parlerai ainsi; voici, j'étais infidèle à la race de tes enfants.

16 J'ai donc réfléchi pour comprendre ces choses, et cela m'a semblé fort difficile;

17 Jusqu'à ce qu'entré dans les sanctuaires de Dieu, j'aie pris garde à la fin de ces gens-là.

18 Car tu les mets en des lieux glissants; tu les fais tomber dans des précipices.

19 Comme ils sont détruits en un moment! enlevés et consumés par une destruction soudaine!

20 Tel un songe quand on s'éveille, ainsi, Seigneur, à ton réveil tu mets en mépris leur vaine apparence.

21 Quand mon cœur s'aigrissait ainsi, et que je me tourmentais en moi-même,

22 Alors j'étais abruti et sans connaissance; j'étais devant toi comme les bêtes.

23 Mais moi, je serai toujours avec toi; tu m'as pris par la main droite.

24 Tu me conduiras par ton conseil, puis tu me recevras dans la gloire.

25 Quel autre que toi ai-je au ciel? Je ne prends plaisir sur la terre qu'en toi.

26 Ma chair et mon cœur défaillaient; mais Dieu est le rocher de mon cœur et mon partage à toujours.

27 Car voici: ceux qui s'éloignent de toi périront. Tu retranches tous ceux qui se détournent de toi.

28 Mais pour moi, m'approcher de Dieu, c'est mon bien; j'ai placé mon refuge dans le Seigneur, l'Éternel, afin de raconter toutes tes œuvres.

1 Aszáf zsoltára.

2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.

5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.

7 A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

10 Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;

11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!

13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

18 Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.

19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.

20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.

21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.

25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

27 Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.

28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.