1 Psaume de David. Pour rappeler au souvenir.
2 Éternel, ne me châtie pas dans ta colère, et ne me punis pas dans ton courroux!
3 Car tes flèches sont entrées en moi, et ta main s'est appesantie sur moi.
4 Il n'y a rien d'entier dans ma chair, à cause de ton courroux, ni aucun repos dans mes os, à cause de mon péché.
5 Car mes iniquités vont par-dessus ma tête; elles sont comme un lourd fardeau, trop pesant pour moi.
6 Mes plaies sont fétides, et elles coulent, à cause de ma folie.
7 Je suis courbé, affaissé au dernier point; je marche en deuil tout le jour.
8 Car mes reins sont pleins d'inflammation; il n'y a rien d'entier dans ma chair.
9 Je suis affaibli et tout brisé; je rugis dans l'agitation de mon cœur.
10 Seigneur, tout mon désir est devant toi, et mon gémissement ne t'est point caché.
11 Mon cœur palpite, ma force m'abandonne; et la lumière de mes yeux même, je ne l'ai plus.
12 Devant le coup qui me frappe, mes amis, mes compagnons s'arrêtent, et mes proches se tiennent loin.
13 Ceux qui en veulent à ma vie me tendent des pièges; ceux qui cherchent mon mal parlent de ruine, et chaque jour ils méditent des tromperies.
14 Mais moi, comme un sourd, je n'entends point; je suis comme un muet qui n'ouvre point la bouche.
15 Oui, je suis comme un homme qui n'entend point, et qui n'a point de réplique en sa bouche.
16 Car c'est à toi, Éternel, que je m'attends; tu répondras, Seigneur, mon Dieu!
17 Car j'ai dit: Qu'ils ne se réjouissent pas à mon sujet! Quand mon pied glisse, ils s'élèvent contre moi.
18 Et je suis prêt à tomber, et ma douleur est toujours devant moi.
19 Car je déclare mon iniquité; je suis dans la crainte à cause de mon péché.
20 Cependant mes ennemis sont vivants et forts, et ceux qui me haïssent sans cause sont nombreux.
21 Et, me rendant le mal pour le bien, ils se font mes adversaires parce que je m'attache au bien.
22 Ne m'abandonne point, ô Éternel! Mon Dieu, ne t'éloigne point de moi!
23 Hâte-toi, viens à mon aide, Seigneur, qui es ma délivrance!
1 Dávid zsoltára emlékeztetõül.
2 Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
3 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
4 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
5 Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.
6 Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
7 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
8 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
9 Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.
10 Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!
11 Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.
12 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
13 De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
14 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
16 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
17 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
18 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.
19 Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.
20 De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,
21 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
22 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem! [ (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! ]